HTML

ÖRÖMBOR

...vannak borok, csak úgy, de már léteznek borok, amelyek megkövetelik a figyelmed, és léteznek borok, amelyektől megnyílik az Ég. Ezek az Örömborok.

Friss topikok

  • oddbinsa: @nick:: Hálásan köszönöm! A cím ötletet is. :) (2015.08.18. 23:56) A MUSZÁJLUXUS TIPIKUS ESETE
  • mézesbandi: Kedves Hédi! Kedves Emlékeket idézett fel az útibeszámolójával. Anno, vagy tíz éve párommal végig... (2014.12.04. 17:41) ÚTINAPLÓ, 1. RÉSZ

Címkék

Adelaide (1) Akos Forczek (3) Amoureuses (1) aszú (2) Aubert de Villaine (1) Bakos Zoltán (1) Baron Thenard Jean Baptiste (1) Betsek (1) Bolyki (1) borgyűjtemény (1) borgyűjtés (1) Bouzy (1) Burgundia (2) Chalonnaise (1) Chambolle Musigny (1) Champagne (1) Chardonnay (1) Chateau dYquem (1) Clos St Hune (1) Csopak (1) David Duband (1) Demeter Zoltán (1) Domaine Baron Thenard (2) Domaine Comte Georges de Vogüe (1) Domaine David Duband (1) Domaine de la Romanée-Conti (6) dr. Mészáros Gabriella AIWS (1) DRC (4) Duband (4) Échézeaux (1) Egon Müller (8) Elzász (2) El Celler de Can Roca (1) Financial Times (1) Forczek Ákos (7) furmint (2) Givry (2) Grand-Échézeaux (2) Heimann Zoltán (1) Hennessy (1) Hungarian wine (1) Ifj. Heimann Zoltán (1) Ifj. Szepsy István (1) Istvan Szepsy (2) Istvan Szepsy junior (1) Jancis Robinson MW (1) Jankovics Péter (7) Jásdi Attila (1) Jásdi István (1) Jean Trimbach (4) Kathrine Larsen (1) kékfrankos (1) Kollázs (1) La Revue du Vin de France (1) La Tache (1) Le Montrachet (1) London (4) luxusbor (1) Mád (2) Magyar Nemzet (1) Masters of Wine Institute (1) Montrachet (4) Mosel (1) Muzsla (1) olaszrizling (1) Peter Jankovics (2) Pinot Noir (4) Rajnai Rizling (2) rajnai rizling (1) Ribeauvillé (1) Richebourg (1) Romanée-Conti (3) Romanée-St-Vivant (1) Scharzhof (2) sommelier (1) Szekszárd (1) Szent Tamás (1) Szepsy (4) Szepsy István (7) Tallián Hedvig (6) The Drinks Business (1) Tokaj (3) Top Selection (11) Trimbach (1) Úrágya (3) Vogue (4) Vosne-Romanée (4) Winemakers Winemaker Award 2015 (1) Címkefelhő

Több hetes várakozás és izgalom előzte meg azt a november eleji vasárnap éjjelt, amikor végre bepakolhattuk a cókmókjainkat egy sok tízezer kilométert megjárt Peugeot Boxerbe. Vállfákon a puccos ruhák, dobozban az ajándék Szepsy Úrágya Furmintok, az utastérben meg pokrócok a csökkentett komfortfokozatot kiegyenlítendő.

Hetek óta vártuk, hogy végre megjöjjön az e-mail a Romanée-Conti adminisztrációjától, amiben tudatják, hogy mikor vehetjük át a borokat. Megjött a levél. Benne a kérdéssel: hogy akkor ugye személyesen visszük el a pakkot? Hát persze!!! Eddig csak elméletben, bortanulmányaim és borélményeim által jártam Franciaországban. Személyesen még soha.

De ha már átautózunk Európa másik szegletébe, akkor útba kell ejtenünk még néhány, a Top Selection kínálatát gazdagító pincét. Így is lett. Bebugyoláltam magam a plédekbe az éjszakai zimankóban a kisteherautó anyósülésén, Péter pedig gázt adott. Irány az első célállomás, az ezerkétszáz kilométernyi távolságban lévő Elzász, a Maison Trimbach.

Ausztrián keresztülhajtva, a ködbe és éjszakába burkolózott nagy Németországon át vitt sok száz kilométeres utunk. Németországból nem látszott semmi, így egyrészt az autópályák méretéből és simaságából tudtam némi következtetést levonni, másrészt a csili-vili tisztaságú wc-k látványából az országra vonatkozóan. Ugyanakkor a hajnali öt előtt elindult masszív személyautó- és kamionforgalom mindennél jobban elárulta, hogy a németek mennyire véresen komolyan veszik magukat autóiparostul, és mennyire keményen repesztenek Európa gazdasági sztrádájának élén. De, hogy korábban kelnek a többi uniós polgárnál, az szent. Én viszont a sötét autópálya-monotóniától a kínkeservvel megérkezett hajnal-hasadásra annyira eltompultam, hogy reggelre hirtelen eltűnt Európa.

Másfél órácskányit „pihentem”. Átaludtad Strasbourgot, Elzászban vagyunk – magyarázta a koordinátákat Péter, míg gyűrötten feltápászkodtam vízszintesből függőlegesbe a valóban nem annyira kényelmes teherautó ülésén és megpillantottam a Vogézek láncolatát. 

ELZÁSZ, RIBEAUVILLÉ, TRIMBACHÉK

Hogy fogok én ebben a „kialudt” állapotban kóstolni? – aggodalmaskodtam, míg megtaláltuk a Ribeauvillébe (Ribovili) Trimbachékhoz vezető mellékutat. S szemet dörzsölve, ásítozva ámuldoztam az elzászi települések mesebeli látványán. Ez pompás! - lelkendeztem, míg a boulanger-ek (pékek), a timber frame (külső gerendás) homlokzatú házak és szűk utcácskák közt az utat kerestük körbe-körbe karikába. Mert Bori a GPS csak mondta, és mondta, de minek?!

Okosabbak voltunk nála. Délelőtt tíz órára befutottunk Trimbachék udvarára. Tíz perc múlva pedig a platónkon landolt a Magyarországra szánt Trimbach rakomány. Gewürtztraminer-ek, Pinot Blanc-ok, Pinot Gris-k és az ultra szárazságú és eleganciájú Rajnai Rizlingek. 

Ribeauvillében a Maison Trimbach - a pincészet összes melléképületeivel - kisebb gyár méretűre rúg. Udvarukra, érkezésünket követően, egy litván kamion is betolta hatalmas, borra szomjas testét. S mire felocsúdtam a hosszú utazás tortúrájából, irodájuk ajtajában felbukkant - mint utóbb megtudtam a testvére, Pierre által csak Hercegnek titulált - Jean Trimbach, a négyszáz éves borászdinasztia kereskedelmi és marketing igazgatója. Ők Elzász legelőkelőbb pincészete. Jean és Pierre a tizenkettedik generáció - vagy, ahogy Jean mondja, a présbe beleszületettek -, mely bort készít és értékesít az 1626-ban alapított birtokon. A család nemzetközi hírnevét azonban az 1839-ben világra jött Frédéric Emile alapozta meg. Emléke előtt Riesling Cuvée Frederic Emil nevű átlagosan negyvenöt éves tőkékről és mészkő alapról szüretelt boruk tiszteleg.

Jean Trimbach németes külsejű sudár ember. Határozott, de mosolygós. Kóstolótermükbe invitál és tölt, tölt és tölt. Kristálytiszta, feszes Rajnaikkal kezdünk majd a „vendanges tardives” késői szüret Gewürtztramininél rakjuk le a poharat.

Elragadtatásomat a Clos Sainte Hune 2009-nél nem tudom elfojtani és nem is akarom. Ez a bor az elegancia magasiskoláját képviseli. Az angol Decanter 1990-es évjáratáról csodálattal írt, egész oldalt szentelve nagyságának. Jean pedig csupán a világ legjobb Rajnai Rizlingjeként beszél róla.

trimbach_c_st_hune_frederic_emil-cimke_kicsi.jpg

Elzászi nagyágyú. Négyszáz angol font. Ezt a bort a kétszáz éve a család tulajdonában lévő „Rosacker” Grand Cru besorolású dűlő aldűlője a mindössze másfél hektáros „Clos St Hune” adja. Tőkéinek átlagéletkora ötven év. Terméséből maximum nyolcezer palackra futja évjáratonként. Trimbachék Grand Cru-in bio művelés zajlik, a cél mindig a talaj és a növényzet egyensúlyának megtalálása, megtartása, jellemzően terméskorlátozásra sincs szükségük, hisz az öreg tőkék már beálltak. Boraik a világ huszonkilenc három Michelin csillagos éttermének borlapjain elengedhetetlen szereplők.

A bort tisztelők közt magától értetődik, hogy a legnagyobb nedűk szent helyekről származnak, és rendre fel is tűnik a szent megjelölés a címkéken. A legenda szerint „Clos St Hune” borának termőhelyén egy szerzetes a vizet borrá változtatta egykoron. Tiszteletére St Hune néven templomot emeltek az utódok.

E Rajnai Rizling pedig összehasonlíthatatlan egyéniség. Légies eleganciával ötvözött dús ásványosságából kibuggyan az öröm. Összenyitja a dimenziókat, és fenn van már a platónkon néhány palackja, de a kistestvéreiből is jut Magyarországra. A hatalmas hordókkal teli pincéből feljőve távozóban még kötelező fényképezkedés a pinceajtó előtt Jean Trimbach-hal. Az autóban pedig feljegyzem: negyvenöt hektár saját területről és még felvásárolt szőlőből is dolgoznak. Elzászban egy hektár ára pedig kétszázezer eurótól indul és egymillió körül áll meg az ár. Hogy ez a csillagos ég? A java még csak most jön!

Irány Burgundia és a Domaine de la Romanée-Conti ...

Tallián Hedvig

Címkék: rajnai rizling Úrágya Szepsy Elzász Top Selection Jean Trimbach Trimbach Clos St Hune

1 komment · 1 trackback

A borvilág talán legvágyottabb kincseivel bővült idén a - Forczek Ákos, Jankovics Péter és Szepsy István által létrehozott - magyarországi Top Selection kínálata. Ám, a Domaine de la Romanée-Conti tulajdonosai bizalmának elnyeréséig hosszú út vezetett. Forczek Ákos húsz éve dolgozik a prémium ital szegmensben, ebből tizenöt évet saját londoni cége felépítésébe fektetett. A cégalapításba azzal a szándékkal fogott bele, hogy a világ legjobb borait akarja forgalmazni. A kitartó munka mellett ehhez nem csupán nyelvismeretre, megbízhatóságra is szükség volt. Ma túlzás nélkül állítható, hogy számos a világ élvonalába tartozó borásznak nemcsak bizalmát, de barátságát is bírja a fiatal magyar kereskedő. Sőt, Egon Müllerrel nem csupán barátok, de üzlettársak is. Ugyanígy Szepsy Istvánnal, akinek nem csak borait képviseli Londonban, de Hegyalján kisebb szőlőültetvényt is vásárolt a borász javaslatára.

Burgundia vezető borászai közül többekkel hasonlóan jó üzleti és baráti viszonyt ápol a londoni magyar borkereskedő. A David Duband név felfutásában és keresettségében tetten érhető átütő sikerhez is hozzájárult a londoni Top Selection. Nemrégiben a francia borszaklap, a La Revue du Vin de France három csillaggal jutalmazta a pincészetet.

drc_doboz_hongrie_kk.jpg

A kimagasló teljesítménynek köszönhető, hogy 2014 tavaszán a borkereskedők álmát jelentő megbízást és egyben komoly bizalmat kapott a magyarországi értékesítésre vonatkozóan Forczek Ákos. Így a Jankovics Péter igazgatta magyarországi Top Selection Kft. hivatalos disztribútorává vált Burgundia kultikus borait termelő pincészetének, a Domaine de la Romanée-Continak. E bizalom nem csupán annak ismeretében értékes, hogy borvilág legféltettebb műkincsei közé tartoznak megtermelt boraik, de a nemrégiben történt hamisítási bűnesetek miatt is.

A DRC pincészet honlapja e miatt figyelmeztetéssel indít, ebben a nemzetközi borhamisítói hálózatra és az európai hatóságok hatékony munkájára is felhívja a figyelmet. Továbbá arra, hogy boraik hiteles eredete és állapota csak úgy biztosított vásárlóik számára, ha hivatalosan az általuk megbízott kereskedőktől vásárolnak.

Ennek értelmében Magyarországon a Top Selection Kft. a hivatalos disztribútora a Domaine de la Romanée-Conti borainak. Kínálatában így a nemrégiben bérbe vett Corton kivételével valamennyi Grand Cru a Montrachet, az Échézeaux, a Grands-Échézeaux, a Romanée-St-Vivant, a Richebourg, a La Tache és a Romanée-Conti is 2009-es évjárattal, valamint a Vosne-Romanée Premier Cru 2006-os és 2008-as évjárattal elérhető.

( E hír elsőként a VinCE Magazinban jelent meg. )

Tallián Hedvig

Címkék: Jankovics Péter Szepsy István Forczek Ákos Top Selection Egon Müller Domaine de la Romanée-Conti Romanée-Conti David Duband La Revue du Vin de France Montrachet Échézeaux Grand-Échézeaux Romanée-St-Vivant Richebourg La Tache Vosne-Romanée

Szólj hozzá!

16.
november

EZER?

oddbinsa  |  Szólj hozzá!

- avagy kérdések a borgyűjtés elméletéhez - 

Ezer palackból áll a gyűjteményem, kivétel nélkül ez a szám hangzik el a magyar borgyűjtők szájából, ha szóba jön, mennyi bort halmoztak fel az évek során. Érdekes, hogy nem  hatvanhétre, nem háromszázhetvenre és nem is négyezer hatszázra rúg pincéjük becsült palack tartalma. Mindig ezer! De vajon mit tartalmazhat ez az ezer? Látatlanban mondom, hogy komoly egri, villányi és szekszárdi palackokat valószínűleg. Tokajiakat pedig biztos. De aki megszállott borrajongó, az kétséget kizáró módon külföldi hegyleveket is gyűjt. De honnan? Saját szájíz kielégítésére, adott borrégióból például Rioja-t? Vagy klasszikusok „muszáj, hogy legyen belőle” kategória alapján bordóit? Ám, ha kifinomult borértő az illető, burgundit és moselit is bespájzol? Esetleg kedvenc borászának minden egyes évjáratából bevásárol? A borászt ezzel is segítő, bankhitelt kiváltó módon? Azaz bort gyűjteni tőkeigényes szenvedély? A spekulánsokról nem szólnék. Tehát mit kell mindenképp tartalmaznia egy komoly borgyűjteménynek? Szepsyket? Romanée-Contikat? Magyarország már rendelkezik komoly borgyűjtőkkel? Ők vajon, hogy határoznák meg borhoz való viszonyukat? Kik ők? Tényleg ezer palackból áll a gyűjteményük?

Tallián Hedvig

 

 

Címkék: borgyűjtemény Szepsy DRC Romanée-Conti borgyűjtés

Szólj hozzá!

A londoni Top Selectiont vezető Forczek Ákos ez év tavaszán újabb erős emberrel bővítette csapatát. Felvette kollégái sorába a dán születésű Kathrine Larsen Master Sommelier-t, aki korábban már több londoni Michelin csillagos étteremben állt helyt és 2013-ban harmadik helyezést ért el a UK Sommelier of the Year döntőjében. Forczek Ákos döntésében szerepet játszott, hogy a fiatal hölgy 2014 nyarán talán meg is nyerheti a versenyt. Így lett! Az alábbi villáminterjúban Kathrine Larsent a “UK Sommelier of the Year 2014” cím birtokosát faggatom, aki egyébként a harmadik nő, aki elnyerte ezt a címet. 

Milyen kulcsfontosságú tényezőknek tulajdonítja győzelmét?

Úgy vélem, hogy a hosszú éveken át tartó kóstolási gyakorlatom és az elmélyült tanulás segítettek leginkább. Ugyanakkor minden kétséget kizáróan hozzájárult még a sikeremhez az inspiráló és támogató emberek közelsége.

kathrine_larsen_kupaval.JPG

Kathrine Larsen a "UK Sommelier of the Year 2014" cím birtokosa a díjátadó ceremónián

Miért fogadta el Forczek Ákos ajánlatát és lépett be a Top Selection csapatába?

Nagyszerű csapatban és elképesztően különleges portfólióval dolgozni meglehetősen vonzónak tűnt számomra, és ezt csak tovább erősítette, hogy fejlődésemet a legelső pillanattól biztosítottnak láttam. 

Mikor kóstolt először magyar bort?

Úgy rémlik, hogy 2007-ben lehetett. A Royal Festival Hall harmadik szintjén működő Skylonban dolgoztam akkoriban. Innen nézve különös, hogy Jean-Pierre (aki azóta a Top Selection munkatársából társtulajdonosává vált a cégnek) mutatta be nekünk Szepsy István száraz borait. Le voltam nyűgözve!

Mindezek alapján mégis milyennek találja ma a Szepsy borokat, az aszúkat és a száraz furmintokat?

Szepsy István borai egész egyszerűen rendkívüliek. Megérdemlik, hogy a legkomolyabb borlapokon és a szenvedélyes gyűjtők pincéiben is helyet kapjanak.

A bikavérnek lehet komoly jövője az Egyesült Királyság piacán Ön szerint?

Egyrészt azt érzem, hogy mindig jó értelemben vett furcsaság marad a bikavér, másrészt viszont határozottan helye és piaca is van az Egyesült Királyságban. 

Tallián Hedvig

A magyarországi Top Selection kínálatáról bővebb felvilágosítást a peterjankovics@topselection.co.uk címen lehet kapni Jankovics Pétertől. 

Címkék: sommelier Jankovics Péter Szepsy István Forczek Ákos Top Selection Kathrine Larsen

Szólj hozzá!

Egon Müller, the most famous German winemaker turned down reputable British wine traders to make this man his representative in the United Kingdom. ÁKOS FORCZEK could have become a diplomat or even a secret-service agent. His knowledge of languages absolutely predestined him to pursue such careers. However, his radiating personality, which attracts everyone’s attention in a split second, may not have been to his advantage on secret missions. Gifted with an instinctive sense and a healthy portion of desire for adventure, he threw himself into the alcohol business of the world to sail the world’s sea of wine and finally include István Szepsy’s wines among his favourite products. But how does he work today, and where did he start from to become maybe the only substantial Hungarian wine trader living abroad?

In London, halfway between Piccadilly and Oxford Street, Conduit Street joins Regent Street, where Ákos Forczek, who is now forty-six, set up shop a few years ago. In the narrow stairway a small flight of stairs leads up to his office. The office apartment looks quite ordinary; there is no fuss about it at all. But why should there be? There are boxes of wine piled on top of one another everywhere: wine on tables, wine on stands, wine in refrigerators. Wines from the best small cellars of Europe and the new world are waiting here for Ákos Forczek to pour them into the glasses of potent and potential clients. Although a small team of colleagues has gathered around him since he first settled down in London, he does the major part of the sales activity himself. He sets out on a mission carrying the essential accessories of an independent London wine trader: a rolling suitcase and a rucksack. The clothes he wears are impeccable; a well-tailored suit stretches over the enormous chest he got from rowing, and below the jacket he wears a shirt with cufflinks. On his feet he wears shoes made by a shoemaker in Kiskunhalas. He himself comes from this town located on the southern part of the Great Plain of Hungary. He may as well buy his footwear at the elegant shoemakers’ on the corner of Regent Street bearing the royal coat of arms. But while being cosmopolitan, he insists on his Hungarian craftsman and, of course, on Hungary too.

 akos_tolt_larus_k.jpg

Ákos Forczek

"... I asked the director to introduce me to him, saying that without me Hennessy would only remain a one-armed giant."

(Photo by Marianna Sárközy)

He first started to become a cosmopolitan as a child, when in the seventies his father, an agricultural expert, received an assignment in Algeria. The family spent four years in Northern Africa. The young schoolboy learnt perfect French, the language of the former colonial power, and he could soon communicate with the locals too. Integrating in the local school was a real manly challenge for him – at the beginning he was rather an unusual sight with his blue eyes and blonde hair among all the dark-skinned children – and he soon earned respect when he won a spitting contest. His father was honestly astonished when the local linguist professor hired for his son taught him to read Arabic in only one month. He still speaks fluent Arabic. After they returned home from Algeria, at the age of fourteen he declared that he was not going to build a career in Hungary. In the meantime, to increase his chances abroad, he learnt Russian and obviously English after mastering Hungarian, French and Arabic. He obtained his first diploma at the International Relations Department of the University of Economics in Budapest.

After all this is it surprising at all that the previous regime set its eyes on this young man?

The conversation from which this article was written was held on a date selected with great difficulty in his busy calendar and at an impossible venue, a stone’s throw away from Budapest Airport, where he arrived in the company of two British chefs before continuing their journey to Pécs, where he had organised an introduction into the ways of making Hungarian salami for the young and highly cultured fine-dining specialists. So we sat down in the hall of a hotel in Vecsés to draw up a quick sketch of his career.

Being a wine trader is not an easy way to make a living in London. Don’t you think you would have been better off becoming a diplomat – I ask the most obvious question – once you are fluent in five languages?

“Before I started university, during my compulsory military service, the secret-service approached me, but thanks to the change of the political regime I got away without having to ‘serve’ my home country in this way. As I was not in the least attracted by any type of political career or even by the thought of it, as opposed to many other of my contemporaries I decided not to get involved in foreign affairs; although I could have done, as it happened then that our head of department at the university, Géza Jeszenszky was appointed Minister of Foreign Affairs, and there were no obstacles at all to me becoming a diplomat in the end. But as I had planned, straight after graduation I was able to leave Hungary. I got a scholarship in France on a top postgraduate course. Angouléme is situated forty kilometres from Cognac, and it is one of those wonderful places where everything remains grey even when the sun comes out. I was right in the middle of my scholarship when one day a nice large chauffeur-driven car a rolled up on the courtyard of the school, and an elegantly dressed gentleman got out. I couldn’t help asking the school director who had just arrived. I was informed that the gentleman was Hennessy’s HR manager. So I asked the director to introduce me to him, saying that without me Hennessy would only remain a one-armed giant. I was twenty-four, and at that time I had no idea about work at all. I was introduced. Over the next four months I went to interviews. The final decision was made by four members of the board of directors, after I had been running to and fro between their offices. They took me on. And I was not simply given the position of junior regional manager at Hennessy’s Eastern European branch, but I had a secretary, a chauffeur, access to a private airplane, a travelling budget of five hundred thousand francs and two million francs for marketing. Six months later my boss resigned and I was promoted manager with full representing rights in Eastern Europe. Alcohol, money, practically unlimited. What more could a man in his twenties long for?” Ákos asks laughing, not expecting an answer.

“I travelled to many different countries filling people up with top quality alcohol. It was a good but very hard four years of my life. One day in 1993 I walked into the Casino in Yekaterinburg to check how stocks were moving when I heard someone shouting: Don’t move! The next moment the local mafia made everyone stand against the wall, including myself. They grabbed an old man, dragged him out of the room and shot him in the head at the bottom of the stairs. Well, for five hours after that we did not dare to leave the casino. When finally we decided to go back to where we were staying, we had to step over the body frozen in the snow.”

Who would have thought that the legal alcohol trade could be just as dangerous as it was back in the Prohibition days in America at the beginning of the 20th century? But the wine trader still has a few more manly stories.

“It was a year later that the first western company, which was me myself, appeared in Novosibirsk. I got off the plane and I could hardly take a breath. The temperature there was thirty-nine degrees below zero. We thought it better to store the champagne at six degrees in the refrigerator to stop it from freezing! Well, in Novosibirsk we started with champagne at ten in the morning, but because of the cold we had to change over to cognac after eleven. With regard to my special ‘status’ the local television station interviewed me. It turned out only years later that this recording with my face on it was broadcast about a million times on the local television channel. I was already living in London when in 2002 a man from Siberia came up to me and happily greeted me as if I had been an old friend. He knew me from the television. You can imagine, he knew me ‘quite well’! In the meantime I obtained a university degree in law at home, but instead of doing a PhD course I decided to continue my studies doing the first MBA course in Europe at INSEAD.”

But how does a refined knowledge of wine fit in with all these extraordinary experiences? For it is essential for distributing Szepsy wines, similarly to the wines of other prestigious French and German cellars.

“I dare say that Hennessy’s cellar contains the largest collection of alcoholic drinks in the world.  As opposed to many others I showed respect and good manners when dealing with the kitchen staff, so they expressed their gratitude by presenting me with the treasures kept in the depths of the cellar. My taste improved quite quickly after being pampered with Mouton Rothschild, Cheval Blanc wines. The first cellar tour in my life also led to Cheval Blanc.”

His delightfully overwhelming manners may make an outside observer think that he is a bon vivant, but Ákos’s private life is definitely organised according to the conservative model.

“My mother regularly visits us from Szentendre, Hungary to look after our daughter Anastasia, and naturally she also spends holidays with us. I met my wife in Moscow at Sheremetyevo Airport at the check-in. I helped her out with my knowledge of Russian. During the journey it turned out that as opposed to many other people she likes and even understands good cognac. In 1997 I married Michelle, who was born in the US, but has Eastern European ancestors. In those days McKinsey was trying to convince me to go and have an interview with them, but I was already busy setting up my own company. My achievement at the interview was a hundred percent, which made their jaws drop. They wanted me very much to work for them. In the end they made me an offer that if I failed with my own company I could still choose to work with them in two years’ time.”

However, the small company did get launched. It has been thriving for fifteen years now, and a few months ago it also came to Hungary.

“Because of my wife’s job we moved from Paris to the UK, and very enthusiastically and armed with all my stable experience obtained at Hennessy’s I decided to conquer London with a Chrystal-level one hundred and fifty pound Henri-Giraud Champagne and a one thousand pound cognac. Obviously everyone thought I was nuts. In the midst of this frustrating atmosphere I launched Top Selection. It soon turned out that I had faster cash flow, if I sell wine. Now we have a team of nine people and we work with seventy-four suppliers. There are still many people in London who hate me, because Egon Müller left wine traders with hundreds of years of history to choose me, the unknown Hungarian.”

And then the moment came when Ákos Forczek found István Szepsy, whose wines have now been added to Top Selection’s range.

“Selling Hungarian wine has always been maturing within me too. My friend, Péter Jankovics helped me find a wine maker whose products were worth selling from home. When we got to know István, his annual yield was only a thousand and eight hundred bottles. This was the 1997 Aszú. We soon made friends, and we have always trusted each other. I might say that István and I grew up together and fought our way through the recession together too. In those days you could already buy Szepsy in London at a couple of places. But from those few I soon bought up all bottles they had. We started the year 2001 with the 1998 vintage wine. And the 1999 Aszú suddenly went up from thirty-three pounds to fifty-five, and they gave two hundred pounds for its Esszencia.

We only realised the real potential in his wines when in the company of István I presented his wine at Caviar House on Piccadilly. I was pouring out the wine, when suddenly a man with severe diabetes, as it turned out later, joined us from the neighbouring table. In the end this gentleman did not simply buy a few bottles of wine, but he also auctioned some of the wines in New York. It was then that I recognised what is really hidden within Szepsy wines.”

At this point I seemed to understand or rather sense the secret behind Ákos Forczek’s success, but I still decided to ask him about it.

 “I always tell the truth. There is no marketing blah-blah or mystification. I pour the wine and the consumer makes a decision; they are always able to choose at least two wines that they like out of the thirty. I only allow wines in our selection that I can place in front of my customers under any circumstances and which I can undertake even with my eyes closed. I know a lot about my winemakers including which year it was that their grapes rotted in Nuit-Saint-George, but I also know the names of their dogs and their wives, the date of the anniversary of their grandfather’s death, and many other things.”

 akos_istvanka_peter_k.jpg

Ákos Forczek, István Szepsy junior, Péter Jankovics at Top Selection’s introductory wine tasting event in Hungary at the end of 2013

(Photo by Marianna Sárközy)

Finally, why do you want to sell foreign wine in Hungary?

“Hungarian wine culture is really great, with unbeatable ancient varieties, but I have set up Top Selection in Hungary too, because I want to introduce wines that cannot be produced here like they can in their favourite region; for example Syraz or Pinot Noir. And I would also like to exploit the knowledge I accumulated in London. I must also say that without my one hundred percent reliable friend, Péter Jankovics I would have never had the courage to start wine trading in Hungary. I have known him for twenty-seven years, and we share the same enthusiasm and love for wine. Together we travelled around the wine regions of the world and we were also together when we first met István Szepsy. And if this is still not enough, we talk on the phone four times every day. Our joint achievements also include when we got truly plastered near Egon’s and István’s barrels.”

Hedvig Tallián

Címkék: furmint aszú London Tokaj Istvan Szepsy junior Top Selection Egon Müller Hennessy Jean Trimbach Duband Akos Forczek Peter Jankovics Istvan Szepsy Hungarian wine

Szólj hozzá!

There is an acronym in the language of wine that refers to the most valuable wines in the world. Refined experts take a sudden breath when they hear the letters DRC pronounced. These wines, like a painting by Picasso or Rembrandt, are surrounded by awe and dazzling numbers are displayed on their price labels. The owners of Top Selection Hungary wine merchants recently travelled to Burgundy and paid a visit to Domaine de la Romanée-Conti. In the short interview below Ákos Forczek lets us know the details.

 

 - What was the aim of your trip to Burgundy in May?

- Top Selection distributes the wines of several cutting-edge wineries, such as Egon Muller and Duband, in the United Kingdom and now in Hungary too alongside names such as Vogue. What could be more natural than regularly visiting our producers to cultivate our relationship and taste new vintage wines. Besides, I have a long-standing friendship with some of the families behind the wine estates. This time we roamed all over Burgundy again.

- The world’s most desired wines – which belong to the category of works of art – are produced by a Burgundy winery, Domaine de la Romanée-Conti. Did you visit them too?

- I have had the pleasure of visiting them several times. My first visit to this iconic cellar was in the company of Egon Müller, Jean Trimbach and our wives. This year, in May I was accompanied by my friend and business partner, Péter Jankovics. Our trip, however, was preceded by an important meeting: when in November last year István Szepsy was granted the “Les Seigneurs du Vin” [Lord of Wine] award in the Villa d’Este at Lake Como, I had the opportunity to have a long conversation with Aubert de Villaine, the head of Domaine de la Romanée-Conti.

- … I suppose you met again …

- I did not meet him specifically, but I did meet his colleagues, and I must admit that the experience I had in the middle of May I only dared to imagine in my wildest dreams. I owe thanks to many people for this achievement.

 - Are you preparing to make an announcement?

- Yes, I am! A month ago a decision was made to make Top Selection the official distributor of Domaine de la Romanée-Conti wines in Hungary, which is unprecedented in the history of Hungary.

 peter_akos_drc_k.jpg

Péter Jankovics and Ákos Forczek at the stone sign showing the way to the iconic Romanée-Conti vineyard

- The price of some of these products is as much as three million Forints. Is there a demand for such astonishingly expensive wines in Hungary?

- I would like to quote István Szepsy, who said that if the Creator gives us a product, He will also give us customers for it. But Top Selection does not exclusively deal with wines of the highest prestige, we also offer products at a lower price starting from three thousand forints, from small cellars, including red Spanish beauties, Northern Rhône Syrahsfor a few thousand forints, and we also have Burgundies and Rieslings, the latter from Château Bela, for example. However, our selection also includes numerous prestigious wines as well, such as Vogue and Trimbach wines – the latter winery’s Clos Ste Hune 1990 Riesling recently received amazing reviews in the British Decanter Magazine, and costs about four hundred pounds – or Egon Müller’s Rieslings, not to mention István Szepsy’s dry Furmints, which easily beat the white burgundy. And now Romanée-Conti has been added to our wine selection. There is always a demand for true works of art, and we are all well aware of this at Top Selection.

Hedvig Tallián

Címkék: Vogue Top Selection Egon Müller Domaine de la Romanée-Conti Jean Trimbach Duband DRC Akos Forczek Peter Jankovics Istvan Szepsy Aubert de Villaine

Szólj hozzá!

A bornyelvben egy betűszó rejti a világ legértékesebb borait. Kifinomult értők szisszennek fel, ha meghallják: DRC. E borok, akár egy Picasso vagy Rembrandt festmény, áhítattal övezettek és szemkápráztató szám fityeg az árcímkéjükön. A Top Selection borkereskedés tulajdonosai nemrégiben Burgundiában a Domaine de la Romanée-Continál jártak. Forczek Ákos az alábbi villáminterjúban a részletekbe avat be.

- Mi volt májusi burgundiai útjuk célja?

- Több élvonalbeli pincészet, a Vogue vagy a Duband borait forgalmazza a Top Selection borkereskedés Angliában és ma már Magyarországon is. Mi sem természetesebb, hogy rendszeresen járunk a termelőinkhez kapcsolatápolási céllal és egyben évjárat kóstolókra is. A pincészetek mögött álló némelyik családdal pedig már évtizedes barátság fűz össze. Ezúttal is bebarangoltuk Burgundiát.

- A világ legáhítottabb - azaz a műkincs kategóriába tartozó - borait egy burgundiai pincészet termeli, a Romanée-Conti. Hozzájuk is bejáratos?

- Volt szerencsém már többször járni náluk. Első ízben Egon Müller, Jean Trimbach és feleségeink társaságában jártam Burgundia e kultikus pincéjében. Idén májusban pedig Jankovics Péter barátommal és üzlettársammal mentünk. Ezt a látogatást egy fontos találkozás is megelőzte. Ugyanis amikor Szepsy István tavaly novemberben a Comói-tó partján a Villa d’Estében megkapta „A Bor Urai” díjat, akkor volt szerencsém hosszabban is beszélgetni a Domaine de la Romanée-Conti vezetőjével Aubert de Villaine-nel.

- … feltételezem, hogy most ismét találkoztak…

- Vele épp nem, de a kollégáival igen és bevallom, hogy ami május közepén lezajlott, azt a legvadabb álmaimban mertem csak elképzelni. Sokaknak tartozom köszönettel, hogy ez most megvalósult.

- Bejelentésre készül?

- Igen! Egy hónapja eldőlt, hogy a Top Selection borkereskedés lett a hivatalos forgalmazója a Domaine de la Romanée-Conti boroknak Magyarországon, erre még nem volt példa hazánk történetében.

peter_akos_drc_k.jpg

Jankovics Péter és Forczek Ákos a kultikus Romanée-Conti dűlőt jelző kőtáblánál

- Némely tételük ára eléri a három millió forintot. Van kereslet ezekre az elképesztő áru borokra Magyarországon?

- Szepsy Istvánt idézném, ha a Teremtő megadta a terméket, a vevőt is megadja hozzá. Ám, mivel a Top Selection nem kizárólag a legmagasabb presztízsű borokkal foglalkozik, kínálatunkban elérhetők alacsonyabb áru tételek már háromezer forintért is, különleges kis pincéktől, vörös spanyol szépségek, Észak-Rhone klasszikus birtok és dülős syrah-k néhány ezerért, de belépő szintű burgundiaink és ragyogó rajnai rizlingjeink is vannak, utóbbiak például a Chateau Belától. De boraink közt szép számmal megtalálhatók abszolút presztízs tételek is, mint Vogue vagy Trimbach borok - utóbbi pincészet 1990-es Clos St Hune rajnai rizlingje nemrég az angol Decanterben elképesztő értékelést kapott, közel négyszáz font az ára -, vagy Egon Müller rizlingjei, nem beszélve Szepsy István fehérburgundi verő száraz furmintjairól. Ezúttal pedig a Romanée-Conti került be a kínálatunkba. Igazi műkincsekre mindig van kereslet, és mi ezt a Top Selection-ben tudjuk.

Tallián Hedvig

Érdeklődni a Top Selection kínálatáról Jankovics Pétertől lehet az alábbi e-mail címen:

peterjankovics@topselection.co.uk 

Címkék: Vogue Jankovics Péter Szepsy István Forczek Ákos Top Selection Egon Müller Domaine de la Romanée-Conti Jean Trimbach Duband DRC

Szólj hozzá!

Patinás angol borkereskedő matuzsálemeket hagyott ott érte a legnevesebb német borász, Egon Müller, hogy képviselje őt a világ egyik legádázabb borpiacán, Angliában. FORCZEK ÁKOS lehetett volna diplomata vagy épp a titkosszolgálat embere. Nyelvismerete abszolút predesztinálta volna ilyetén karrier utakra. Ám szikrázó egyénisége, mely egy szempillantás alatt képes minden tekintetet magára irányítani, nem biztos, hogy előnyére vált volna titkos küldetéseken. Ösztönös érzékkel és kellő kalandvággyal megáldva a világ alkohol bizniszébe vetette bele magát, hogy végül a világ bortengerén hajózva idővel Szepsy István borait is felvegye legkedvesebb portékái közé. De vajon milyen körülmények közt dolgozik ma, és honnan indult Magyarország talán egyetlen igazán ütőképes külföldön élő borkereskedője?

Londonban a Piccadilly és az Oxford Street közt félúton a Regent Street-be torkollik a Conduit Street. Itt ütött tanyát néhány éve a ma már negyvenhat éves Forczek Ákos. Irodájába szűk lépcsőházon át vezet fel a keskeny lépcső. Az irodalakás hétköznapinak mondható, semmi fakszni. Minek is kéne? Hisz doboz hátán boros doboz hever. Borok az asztalokon, borok állványokon, borok hűtőkben. Európa és az újvilág legütősebb kis pincészeteinek borai várják, hogy Forczek Ákos kiöntse őket egy potens és potenciális ügyfél poharába. S bár kisebb focicsapatnyi kolléga gyűlt fel körülötte, mióta megvetette lábát Londonban, de az értékesítés érdemi részét mégis ő maga végzi. Bevetésre a független londoni borkereskedők elengedhetetlen kellékeivel: gurulós bőrönddel és hátizsákkal érkezik. Öltözéke kifogástalan, evezéssel karbantartott hatalmas mellkasára jól szabott öltöny feszül, alatta ing mandzsetta gombokkal. Lábára pedig kiskunhalasi cipész szabja a cipőt. Ő maga is az alföldi településről származik. A lábbelit vehetné már az irodájától kőhajításnyira működő, az elegáns Regent Street sarkán lévő királyi védjegyes cipészetnél is. De ő miközben világpolgár, ragaszkodik az alföldi mesterhez, és persze Magyarországhoz is.

akos_tolt_larus_k.jpg

 

Forczek Ákos

"... megkértem mutasson már be, mondván a Hennessy nélkülem félkarú óriás marad csupán."

(Sárközy Marianna felvétele)

 

A világpolgárság kabátját már gyerekként elkezdte magára ölteni, mezőgazdasági szakember édesapja Algériában kapott megbízást a hetvenes években. A család így négy évet Észak-Afrikában töltött. A kisiskolás fiú kifogástalanul megtanult - nem csak az egykori gyarmatosítók nyelvén - franciául, de a helyiekkel is hamar szót értett. A helyi iskolába való beilleszkedést igazi férfias kihívásnak vette - hisz eleinte szokatlan jelenségnek számított kék szemeivel és szőke hajával a feketés tónusú gyerekek közt – és a tisztelet hamar kivívta, amikor megnyert egy távol köpő versenyt. A mellé fogadott helyi nyelvészprofesszor pedig édesapja legnagyobb megrökönyödésére egy hónap alatt megtanította arabul olvasni. Ma is folyékonyan beszél arabul. Algériát követően, tizennégy évesen kinyilvánította, hogy ő bizony nem kíván majd Magyarországon karriert építeni. Külföldi boldogulásának esélyeit növelendő időközben megtanult oroszul és természetesen angolul is a magyar, a francia és az arab mellé. Első diplomáját pedig a Közgazdasági Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Szakán szerezte.

Ezek után meglepő, hogy az előző rendszer is szemet vetett a fiatalemberre?

Az ezen írás alapját adó beszélgetést egy a naptárába nehezen beszuszakolt időpontban és lehetetlen helyszínen folytatjuk - a Liszt Ferenc Repülőtértől egy kőhajításnyira -, ahová két angol séffel érkezik, mielőtt Pécs felé vennék az irányt, hogy bevezesse a magyar szalámi készítés rejtelmeibe a fiatal és meglehetősen művelt fine dining szakembereket. Így egy vecsési szálloda halljában ülünk le egy gyors karriervázlat erejéig.

Borkereskedőnek lenni nem túl könnyű kenyér Londonban, miért nem lett inkább diplomata, jön a kézenfekvő kérdés belőlem, hisz öt nyelven mégiscsak folyékonyan beszél.

„Még az egyetem előtt, a seregben – kötelező sorkatonai szolgálatom alatt - megkörnyékezett a titkosszolgálat, de hála a rendszerváltásnak megúsztam a haza ilyetén „szolgálatát”. Aztán mivel a politikai pálya nemhogy bármilyen formája, de még a gondolata sem vonzott, így sokakkal ellentétben én nem mentem be a rendszerváltás idején a külügybe, pedig Jeszenszky Géza akkor lépett elő tanszékvezetőből külügyminiszterré, és semmi akadálya nem lett volna, hogy végül diplomata legyek. Viszont terveimmel összhangban, az egyetem végén már mehettem is el Magyarországról. Kaptam egy ösztöndíjat egy csúcs posztgraduális képzésre Franciaországba. Angouléme, Cognactól negyven kilométerre van és olyan csodás hely, hogy ha süt a nap, akkor is minden szürke. Már javában töltöttem az ösztöndíjas időmet, amikor az iskola udvarára egyszer csak befutott egy szép nagy autó sofőrrel, és kiszállt belőle egy kifogástalanul öltözött úr. Nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg az igazgatónkat, hogy ki érkezett. Megtudtam, hogy a Hennessy HR menedzsere. Mire megkértem, mutasson már be, mondván a Hennessy nélkülem félkarú óriás marad csupán. Huszonnégy éves voltam, a munkáról akkoriban még fogalmam sem volt. Bemutatott. Ezt követően négy hónapig interjúvoltak. A végső döntést pedig négy igazgatótanácsi tag hozta meg, miután az irodáik közt ide-oda rohangáltam. Felvettek. De ezzel nem egyszerűen junior területi menedzsere lettem a Hennessy Kelet-Európa ágának, de kaptam titkárnőt, sofőrt, hozzáférést magánrepülőhöz, ötszázezer frankos utazási büdzsét, és kétmillió frankot marketingre. Hat hónap múlva pedig fölmondott a főnököm és Kelet-Európát teljes jogon képviselő menedzserré léptem elő. Pia, lóvé lényegében korlátlanul. Mi kell ennél több egy huszonévesnek?” – teszi fel a válaszra nem váró kérdést nevetve Ákos.

„Úgyhogy jártam az országokat. Töltöttem az emberekbe a csúcs szeszt. Életem jó, de kemény négy éve zajlott akkortájt. 1993-ban mikor épp mentem a jekatyerinburgi kaszinóba fogyást ellenőrizni, egyszer csak hallom, hogy valaki azt kiálltja, ne mozdulj! A következő pillanatban - velem együtt - mindenkit falhoz állított a helyi maffia. Egy papát pedig megragadtak, kicipelték a teremből, és a lépcső alján főbe lőtték. Na! Ezt követően úgy öt órán át egyáltalán nem akartunk kimenni a kaszinóból. Amikor végül el mertünk indulni a szállásra, át kellett lépnünk a hóban csonttá fagyott faszin.”

Ki gondolná, hogy a legális szeszkereskedelem is lehet olyan veszélyes, mint egykor az amerikai szesztilalom idején a XX. század elején. De a férfias történetekből nem fogy ki ennyivel a borkereskedő.

„Egy év múlva pedig személyemben jelent meg az első nyugati cég Novoszibirszkben. Leszálltam a repülőről és levegőt alig bírtam venni. Mínusz harminckilenc fokot mértek a hőmérők. A pezsgőt jobbnak láttuk a hat fokos hűtőben tárolni, hogy meg ne fagyjon! Na! Itt reggel tízkor nekiláttunk pezsgőzni, de a hidegre való tekintettel tizenegytől már konyakozni kellett. A helyi tévé különleges „státuszomra” való tekintettel meg is interjúvolt. Évekkel később derült ki, hogy ez a tévéfelvétel az ábrázatommal milliószor ment le a helyi csatornán. Már Londonban éltem, amikor 2002-ben odajött hozzám egy szibériai ember, nagy örömmel ismerősként üdvözölt, mint kiderült a tévéből ismert. Képzelheted: „elég jól”! Mindeközben itthon még elvégeztem a jogot, de a doktori cím megszerzése helyett inkább elmentem Európa első MBA képzésére az INSEAD-ra.”

De vajon ezen nem hétköznapi élmények közé, hogy épül be a kifinomult borértés, ami aztán elengedhetetlen lesz nem csak a Szepsy borok, de más elsőrangú francia, német pincék borainak forgalmazásához is.

„A Hennessy pincéjéről állítom, hogy a világ legnagyobb alkohol gyűjteménye. Sokakkal ellentétben, jómagam tisztelettel és jól nevelten viselkedtem a konyhai személyzettel, így aztán nem győztek hálálkodni a pince mélyén őrzött csodákkal. Elég hamar irányba állt az ízlésem miután Mouton Rothschild-okkal, Cheval Blanc-okkal kényeztettek. Életem első pincetúrája is Cheval Blanc-hoz vezetett.”

Elragadóan lehengerlő stílusa erősíti a külső szemlélőben a világfi érzést, ám Ákos magánélete határozottan a konzervatív modell szerint szerveződik.

„Édesanyám Szentendréről rendszeresen jár ki hozzánk Londonba vigyázni a kislányunkra Anasztáziára és természetesen az ünnepeket is velünk tölti. A feleségemet Moszkvában a Seremetyevó reptéren a becsekkolásnál ismertem meg. Kisegítettem az orosztudásommal. Utazás közben kiderült róla, hogy sokakkal ellentétben szereti és érti is a jó konyakot. Az amerikai születésű, de kelet-európai ősökkel rendelkező Michellet 1997-ben feleségül vettem. Ekkoriban a McKinsey hosszasan győzködött, hogy menjek el hozzájuk interjúra, de már javában terveztem a saját cégem létrehozását. Az interjú száz százalékosra sikerült. Le is mentek hídba! Nagyon akarták, hogy nekik dolgozzak. Végül felajánlották, hogy ha mégsem menne a saját cég, két év lejártával még választhatom őket.”

A kis cég azonban elindult. Tizenöt éve megy, sőt néhány hónapja már Magyarországon is megvetette a lábát.

„A feleségem munkája miatt Párizsból átköltöztünk Angliába én pedig nagy felbuzdulással, és erős hennessy-s tapasztalatokkal felvértezve elhatároztam, meghódítom Londont egy Chrystal szintű százötven fontos Henri-Giraud Champagne-nyal és egy ezer fontos konyakkal. Persze, hogy mindenki kiröhögött. A frusztráló légkör kellős közepén beindítottam a Top Selectiont. De hamar kiderült, hogy gyorsabb a cash-flow, ha bort árulok. Mára hetvennégy beszállítóval és kilenc fős csapattal dolgozunk. Még ma is utálnak Londonban sokan, amiért Egon Müller otthagyta a több száz éves múlttal rendelkező borkereskedéseket és engem választott, az ismeretlen magyart.”

Lassan eljön a pillanat, amikor Forczek Ákos rátalál Szepsy Istvánra és a borok is bekerülnek a Top Selection választékába.

„Mindig munkált bennem, hogy magyar bort áruljak. Barátom, Jankovics Péter kutatta fel nekem, hogy kit érdemes otthonról árulni. Amikor megismertük Pista bácsit, csupán ezernyolcszáz üveg volt az éves termése. Ez volt az 1997-es aszú. Gyorsan kialakult a barátság köztünk. Mindig megbíztunk egymásban. Talán mondhatom, hogy együtt nőttünk fel és vergődtünk át a recesszión is Istvánnal. Londonban akkoriban már lehetett itt-ott Szepsyt kapni. De attól a néhány lelketlentől hamar felvásároltam minden üveget. 2001-nek már a 1998-as évjárattal vágtunk neki. A 1999-es aszú pedig harminchárom fontról hirtelen ötvenötre ugrott, az eszenciájáért pedig már kétszáz fontot adtak.

akos_szepsy_tornacon_k.jpgSzepsy Istvánnal

De, hogy valójában mekkora a boraiban rejlő potenciál, arra akkor jöttünk rá, amikor István társaságában a Caviar House-ban mutattam be a borait a Piccadillyn. Öntögettem a bort, amikor hirtelen becsatlakozott hozzánk a szomszéd asztaltól, mint kiderült, egy vészesen diabéteszes ember. Ez az úr végül nem csak bevásárolt, de New Yorkban aukcióra is bocsátott néhányat a borokból. Na, akkor kattant be igazán, hogy mi rejlik a Szepsy borban.”

Már érteni, azaz inkább érezni vélem Forczek Ákos sikerének titkát, de azért rákérdezek.

„Mindig az igazat mondom. Nincs marketing szöveg, és habosítás. Töltök a borból és a fogyasztó dönt, harminc borból mindig tud két neki tetszőt választani. De csak olyan bort veszek be a választékunkba, amit bármilyen körülmények közt oda tudok tenni a leendő vevőm elé, és behunyt szemmel is vállalok. Nem csupán azt tudom a borászaimról, hogy mikor rohadt a szőlőjük Nuit-Saint-George-ban, de a kutyájuk és feleségeik nevétől kezdve a nagyapjuk halálának évfordulójáig elég sok mindent.”

akos_istvanka_peter_k.jpg

Forczek Ákos, Ifj. Szepsy István, Jankovics Péter a Top Selection magyarországi bemutatkozó kóstolóján 2013 végén

(Sárközy Marianna felvétele)

 

Végül, miért akar Magyarországon külhoni bort eladni?

„A magyar nagy borkultúra, verhetetlen ősi fajtákkal, de azért hoztam létre a Top Selectiont Magyarországon is, mert be akarok mutatni olyan borokat, amiket itthon nem lehet úgy megtermelni, mint kedvenc termőhelyükön, mondjuk egy Syraht, vagy Pinot Noirt. Persze a Londonban felgyűlt tudást is kamatoztatni szeretném. De a hazai borkereskedést a száz százalékosan megbízható barátom, Jankovics Péter nélkül soha nem mertem volna elindítani. Huszonhét éve ismerem őt. Egyforma lelkesedéssel osztozunk a bor imádaton. Körbejártuk együtt a világ borvidékeit, Szepsy Istvánt is egyszerre ismertük meg. Sőt, ha mindez még nem lenne elég, naponta négyszer beszélünk telefonon. Közös helytállásaink közé tartozik, amikor Egonnál és Istvánnál is elég rendesen elhajoltunk a hordóik közelében.” 

Tallián Hedvig

Érdeklődni a Top Selection kínálatáról Jankovics Pétertől lehet, az alábbi email címen peterjankovics@topselection.co.uk 

Címkék: London Jankovics Péter Szepsy István Forczek Ákos Top Selection Egon Müller Hennessy

Szólj hozzá! · 1 trackback

süti beállítások módosítása