HTML

ÖRÖMBOR

...vannak borok, csak úgy, de már léteznek borok, amelyek megkövetelik a figyelmed, és léteznek borok, amelyektől megnyílik az Ég. Ezek az Örömborok.

Friss topikok

  • oddbinsa: @nick:: Hálásan köszönöm! A cím ötletet is. :) (2015.08.18. 23:56) A MUSZÁJLUXUS TIPIKUS ESETE
  • mézesbandi: Kedves Hédi! Kedves Emlékeket idézett fel az útibeszámolójával. Anno, vagy tíz éve párommal végig... (2014.12.04. 17:41) ÚTINAPLÓ, 1. RÉSZ

Címkék

Adelaide (1) Akos Forczek (2) Amoureuses (1) aszú (2) Aubert de Villaine (1) Bakos Zoltán (1) Baron Thenard Jean Baptiste (1) Betsek (1) Bolyki (1) borgyűjtemény (1) borgyűjtés (1) Bouzy (1) Burgundia (2) Chalonnaise (1) Chambolle Musigny (1) Champagne (1) Chardonnay (1) Chateau dYquem (1) Clos St Hune (1) Csopak (1) David Duband (1) Demeter Zoltán (1) Domaine Baron Thenard (2) Domaine Comte Georges de Vogüe (1) Domaine David Duband (1) Domaine de la Romanée-Conti (5) dr. Mészáros Gabriella AIWS (1) DRC (4) Duband (4) Échézeaux (1) Egon Müller (8) Elzász (2) El Celler de Can Roca (1) Financial Times (1) Forczek Ákos (7) furmint (2) Givry (2) Grand-Échézeaux (2) Heimann Zoltán (1) Hennessy (1) Hungarian wine (1) Ifj. Heimann Zoltán (1) Ifj. Szepsy István (1) Istvan Szepsy (2) Istvan Szepsy junior (1) Jancis Robinson MW (1) Jankovics Péter (6) Jásdi Attila (1) Jásdi István (1) Jean Trimbach (4) Kathrine Larsen (1) kékfrankos (1) Kollázs (1) La Revue du Vin de France (1) La Tache (1) Le Montrachet (1) London (4) luxusbor (1) Mád (2) Magyar Nemzet (1) Masters of Wine Institute (1) Montrachet (4) Mosel (1) Muzsla (1) olaszrizling (1) Peter Jankovics (2) Pinot Noir (3) Rajnai Rizling (2) rajnai rizling (1) Ribeauvillé (1) Richebourg (1) Romanée-Conti (2) Romanée-St-Vivant (1) Scharzhof (2) sommelier (1) Szekszárd (1) Szent Tamás (1) Szepsy (4) Szepsy István (6) Tallián Hedvig (5) The Drinks Business (1) Tokaj (3) Top Selection (10) Trimbach (1) Úrágya (3) Vogue (3) Vosne-Romanée (3) Winemakers Winemaker Award 2015 (1) Címkefelhő

Négyezer kilométer, öt borvidék, pár tonna bor, ízek illatok, benyomások. Jelentés Európa szőlőskertjeiből 2017 májusában, 2. rész. 

Gömbölyded fülig mosoly ember fogad minket Givryben, ő a közel háromszáz éve alapított birtok feje Baron Thenard Jean Baptiste. Vele és napbarnított apró Sanco Panzájával, - itt fordított a testtömeg index, mint Servantesnél - az érkezés lendületével sétálunk át a közeli a XVII. század végén épített pincerendszerhez. Semmi fakszni, csak a történelmi falak nehéz, zömök egyszerűsége. Vajon mit rejt a mélység? Alászállunk a hűvös sötétbe. A bemelegítő friss tételek kóstolása után mélyebbre sodródunk, egy, a tokaji Rákóczi Pincéhez mérhető nagyságú pinceágba. A hatalmas boltozat alatt egymáson pihennek a tölgyfahordók. A dundi francia, úgy tesz, mintha nem beszélne angolul, legalábbis spórol vele, de humora leleplezi. Amikor rákérdezek a hatalmas ászokhordó pucolásra, majdnem bebocsátást nyerek az egyikbe és kis híja, hogy nem avanzsálok hirtelen burgundi vendégmunkássá. Remek alkalom, hogy megtudjam, csak franciákkal dolgoznak a szőlőben.

Givry, bár Burgundia arany részétől délebbre fekszik, de a borvilág is elismerően csettint, ha a chalonnaise-i városka termőhelyei kerülnek szóba. A Givry adta vörösekhez jóval kedvezőbb áron juthatnak hozzá a pinot rajongók, mint az aranybeliekhez. A Domaine Thénard koronagyémántja, ahogy már mondtam az aranyrész legnagyobb presztízsű dűlőjében fekszik. A ma kincset érő két hektárt 1872-ben egy szerencsés véletlen folytán vásárolta meg az ükapa. Tehát egy Le Montrachet tulajdonos pincéjében álldogálunk kóstoló pohárral a kézben.

jean_baptistetal_montrachet_hordok_kozt_k.jpg

A szerző Baron Thenard Jean Baptiste-tal a Le Montrachet dűlő levét rejtő hordók közt

A Le Montrachet a világ legdrágább chardonnay-it adó sovány, márgás mészkő és agyag alapú grand cru. Elegancia ötvöződik komplexitással és mélységgel boraiban. Vendéglátónk oly nagyvonalú, hogy nem egyszerűen csak a friss pinot-kat tölteti a poharainkba, de egy spontán vertikális kóstolót is rögtönöz Montrachet-kból - 2016, 2015, 2014, és egy húsz éves is előkerül a palackhalmok rejtekéről. Bőszen bólogatunk, sóhajtozunk és mosolygunk, mást nem is lehet ennek a mókás, bőkezű francia embernek a társaságában tenni, mint nevetni. Még belém is visszatér az élet és érzékelek valamit a náthám mögül a Montrachet-i nagyságból. S hadd legyek pimasz - miközben persze nem hasonlítgatjuk össze a szőlőfajtákat –, de a Szent Tamás dűlő furmintja előtt a Montrachet is meglengetné összes szőlőlevelét. Ahogy egymást tisztelő nagyságok viseltetnek egymással szemben az emberi létben. Be kell vallani, igazi legenda évjáratait forgatgatjuk a szánkban.

E nagy múltú pince mindig palackozott magán vevőknek, így a francia elnöknek, és a katolikus egyházfőnek is kerül az asztalára a Montrachet-ból. Elárulom, egy palack világpiaci ára százötvenezer magyar forintra rúg. Más Montrachet tulajdonosokéi ennél még drágábbak, nem is beszélve a kultikus Romanée-Conti Montrachet-járól, mely ennek sokszorosa, de türelem, oda csak később érkezünk meg, és ott amúgy is a vörösökön lesz a hangsúly.

Ugye nem gondolják ezek után, hogy a magyar bor drága? 

Tallián Hedvig

 

Címkék: Chardonnay Pinot Noir Tallián Hedvig Montrachet Domaine Baron Thenard Givry Baron Thenard Jean Baptiste Le Montrachet Chalonnaise

Szólj hozzá!

Négyezer kilométer, öt borvidék, pár tonna bor, ízek illatok, benyomások. Jelentés Európa szőlőskertjeiből 2017 májusában. 

Úgy ültem a bakon, mint akit jól megvertek, mert már mögöttünk volt ezerötszáz kilométer. Náthásan s a nem-alvástól tépázott idegrendszerrel tűrtem e kalandot a Renault Master anyósülésén miközben a francia napfény egyre csak áradt a hazainál hatszor nagyobbnak tűnő szántóföldeken. Tűrni kellett, hogy Elzászból, a hajnali kettes érkezés és a hatórás ébredés, valójában négy óra nem alvás - után odaérjünk Champagne-ba egy bájos könnyű ebédre természetesen Champagne-nyal kísérten. Ahol a kötél vastagságú spárga után még hozta a házicseléd, s még hozta és hozta, a könnyed fogásokat. A házigazda fiatal úr beleszületett az ékszerdoboz csinosságú Bouzy-ba - ejtsd buzi. Édes teher Champagne-ban Bouzy-inak lenni. Úgy képzeljék, hogy egy láthatatlan kertésszel hanyag elegánsra szabatott kőkerítéssel körbezárt kerthez egy mini átriumos nappalin át vezetett a fotelek közti kacskaringó, ahol - ki tudja eredeti vagy másolat - francia avantgarde remekek csüngtek a falon. A padlón pedig lazán szétrakosgatott fotelek, vagy húsz. Arra várva, hogy valaki beléjük huppanva lenyugtassa tekintetét a falak állóképein. Nos, nekünk erre nem volt módunk, mert a csábos május spárgás terített asztalánál kellett randevúznunk egy hatalmas meggy-cseresznye fa félárnyékban a sámpányiság gyönyörével. S közben inni kellett volna a Champagne-t, ami nekem nem sikerült. Ráinni a kialvatlanságra az az igazi dimenzióugrás, ezt nem próbáltam ki. Csak szipogtam belőle némileg, meg Széchenyi példájából is okulok, ha Champegne-ra kerül a sor, mert a jó gróf vérhányósra itta magát 1832-ben a borvilág legnagyobb blöffjétől, itt a szomszédban Eperneyben. Naplójából kiolvashatók a profán részletek. Sebtiben szabadulnunk kellett a felkínált sajt táltól – tudják, de Gaulle nehezen viselte, hogy egy olyan nemzetet kell elnökölnie, ahol ötszáznál is több sajttal áll szemben az ember – ezen is volt vagy nyolc féle, s alig kóstoltuk, de máris loholni kellett tovább Chablisba…

Fel sem ocsúdok a Champagne-t inni Champagne élményéből másfél óra múlva már Chabils-t iszom Chablis-ban. Háromszáz kilométerrel odébb halk szavú francia tölt. Szecskő Tomi (Mátraalja) vagy Kovács Tamás (Csopak) is állhatna az asztallá nyugdíjazott hordók mellett és tölthetné a kiváló meszes agyagon termett chardonnay-ket. A negyvenöt éves Cyril Testut családját rendesen megtépázta a XX. század, de édesapja, Philippe felgyűrte az ing ujját és nekilátott birtokot építeni. Először a Dél-Rhone kövecses világa lobbantott benne szerelmet, aztán csak lehorgonyzott szülő-szőlővidékén sikeresen újra birtokon belülre kerülve. A ma tízen pár hektáros kis birtoknak - melyet húsz éve már a nyugodt és halk szavú fiú Cyril irányít - főként magas minőségű területek Premier és Grand cru-k méltóságos öreg tőkéi adják hírnevét. Imádom a ropogós Chablist! Ezen mutatja a Chardonnay a legszebb arcát, vagy csak én vagyok sav függő. A savak arcairól Rajnairól és Furmintól még lesz szó. Mindenesetre ez a Kimmeridigan agyag alapon termett hegylé felüdülés a meleg májusban, nem is öntöm ki úgy, mint a luxusblöff sámpányt. A zöld savakat igya, aki termelte. De ennek nem tudok ellenállni.

testut_pince_chablis_k.jpg

Csendes chablis-i birtokosunk kivételesen elegáns chardonnay-i bemutatása után kikocsiz minket birtoka valóságába - ha Mádon lennénk azt mondanám az Öreg Király tetejére, de nem ott vagyunk. Egy tölgyes közepén szállunk ki az autóból. Lassan lépdelve kibomlik az erdő széli kilátás. Chablis valójában egy gigantikus lavórra emlékeztet.

chablis_a_lavor_k.jpg

S ahogy a fegyelmezetten nyújtózó szőlővidékek mindig, itt is meg kell emelnem az otthon hagyott kalapomat Európa szorgos szőlőmunkásai előtt, azok előtt, akik munkába vetett hitükkel fegyelmezett sorokba kényszerítik a szőlőt és ezzel évezredek kitartó izzadtságával megteremtik kivételes kultúránk alapját. Ez szüremlik át a nagy Chablis látványon is. Mint ahogy ez szüremlik át a mádi medencében is. Mielőtt bárki idegenszívűséggel vádolna. Engem!?

Aztán vacsora. Átvágunk a középkori kis kővároson Chablis-n, melyről a borvidék is nevét kapta. Sehol senki, unatkozik a nyugalom. Tempósan sétálunk az Michelin csillagosnak ígért, ám végül csak kifogástalan vacsorát kínáló étterembe, s amint lehet én a desszert elől ágyba menekülök. A fáradtság nem hagy aludni pedig másnap nem ártana az arany világba kipihenten érkezni. Ááá!!! A náthám nem múlik a torkom is fáj. Ez a hajó elvitorlázott. Aztán csak bele alszom a chablis-i éjszakába.

Reggeli után irány az arany vidék a Cote d’Or. Apropó reggeli! Tekerjünk egy kicsit vissza az időben egy másfél napot, a térben meg észak-keletre Elzászba. Bő ezer kilométeres és éjjel kettes érkezésünk éjszakáján ajtórácsba dugott borítékba rejtett kulccsal várt bennünket a édes kis hotel Ribeauvillében.

hotel_ribeauville_k.jpg

S bár szobánk kifogástalan nyugalmat adott néhány kegyetlen nem alvós óra után érkeztem a reggelihez. S kialvatlan nyúzottan el akartam hessegetni az erősen szolgálatkész filigrán recepcióst, mondván látom mi a kínálat guszta és bőséges. Hagyon má’! De csak ragaszkodott a gasztro idegenvezetéshez. És milyen jól tette! Mint egy nagyvállalat vezérigazgatója mutogatta végig birodalma elemeit, ami esetünkben a francia reggeli kínálatában öltött testet. Bioalmalé, biokefír. Lazac s egyéb paték. A tojást boldog tyúkoktól szerezték – emelte ki – tehát az is bio. A kávégép gombjainak rejtelmét is felfedte előttem, majd a hangsúlyozottan Elzász földjén termett eperrel büszkélkedett s végül megérkeztünk a bagettek, croissant-ok csinos kis tálalójához, melynek tartalmát a pár lépésre lévő péktől pakolták elénk. A francia gasztronómiát kéretik véresen komolyan venni, volt a kis elzászi ember burkolt üzenete. Én meg hagytam magam elcsábítani. És még rágtuk az foszlós croissant-t, de már vettük is az irányt Champagne felé, melynek laza kerti ebédjéről fentebb már értekeztem.

De most már aztán tényleg érkezzünk már meg a csodák világába Burgundia szívébe! Követelheti az olvasó. Joggal! Bordeaux a könyvelők borát adja, Burgundia a költőkét, írta egyszer az angol Decanterben egy ázsiai szerző. Chambolle-Musigny csúcspincéjénél tényleg egy költő világába hajtunk be három autóval fél tízre az előre leegyeztetett időpontban. A Domaine Comte Georges de Vogüe kőkapuja meg a középkori falu is lírai. A borász, Francois Millet poharas kosárkájával a karján már vezet is be bennünket a hordók közé. A törékeny, halk beszédű ember miközben kiszippantja a hordókból a  n a g y o n drága pinot noirokat, értelmezésüket metaforákba csomagolja. S magát a metafora szót is kedvvel használja. Emberként tekint boraikra. Francios, a tizen-pár hektáros birtok dűlőinek tulajdonságait a végletekig tiszteletben tartó kifinomult, nyugodt művészember. S hogy ezek a dűlők milyen borokat adnak? Maradjunk annyiban, hogy Burgundia nem véletlenül a költőké. S bár a költők mindig csórók, ezeknek a szőlőföldeknek az ára szerte Burgundiában már a csillagos égig szaladt, fél hektárok euró milliókért cserélnek gazdát. Kóstolónk a friss, 2016-os tételekből áll, az utolsó izgalom az Amoureuses, a név sejteti mennyire ellenállhatatlanul csábító bort ad ez az aldűlő. Az árát ne kérdezzék! A pincészet First Ladyje – idézem Francios-t. Megkóstolom, és a náthám mellett is érzem, hódolat illeti.

Nem lehet hosszan ámuldozni, mert máris rohannunk kell tovább, vár minket Baron Thenard Jean Baptiste, akinek 1760-ban alapították a birtokát az ősei, és bár a központ földje Givryben - ide tartunk - kiváló ár érték arányú pinot ad, a borász dinasztia büszkesége az aranyrészben található Montrachet tulajdonrész ...

Folytatom.

Tallián Hedvig

Címkék: Tokaj Pinot Noir Mád Burgundia Tallián Hedvig Elzász Champagne Montrachet Givry Amoureuses Domaine Comte Georges de Vogüe Chambolle Musigny Ribeauvillé Bouzy

Szólj hozzá!

Büszkén jelentem be, hogy a Top Selection az Egyesült Királyság Boutique Borkereskedője 2016 Díjban részesült, azaz megkapta a UK Boutique Merchant 2016 Award-ot. A presztízs értékű díjat a Sommelier Wine Award kifejezetten a Top Selection számára alkotta. Ezen elismerést a megbecsülés jól eső érzésével és alázattal fogadja a Top Selection egész csapata, és ezúton hálásan köszönjük mindenkinek, aki segített bennünket eljutni e mérföldkőhöz – írta ki facebook oldalára május 3-án este a londoni magyar borkereskedő Forczek Ákos, a Top Selection alapítója.

Az Imbibe Magazine által hat éve szervezett nagy bormegmérettetésen az Egyesült Királyság független sommelier-i vakteszten kóstolják a beküldött borokat. Fontos, hogy a versenyben részt vevő szakemberek nem lehetnek üzletileg semmilyen módon érintettek, azaz akinek borkereskedése van, vagy bármilyen módon képvisel borászatot az nem lehet bíráló. A borversenyre hatalmas bor- és italkereskedések több százas mintákkal neveznek. Természetesen több kategóriában zajlik az italok bírálata, melyből csak az árkategória ismert. A Top Selection a versenyre huszonöt tételt küldött és hét borát aranyéremmel, hét borát pedig ezüstéremmel ismerték el, benne két magyar sikerrel, egy Szepsy arannyal és egy Bolyki ezüsttel.

AZ ARANYÉRMESEK

Kanta, Egon Müller, Riesling 2009 (Adelaide Hills, Australia)

Parés Baltà, Blanc de Pacs, Penedès 2015 (Penedes, Spain)

David Traeger, Maranoa, Verdelho 2010 (Victoria, Australia)

Château de Fosse-Sèche, Arcane, Saumur Blanc 2014 (Burgundy, France)

Château de Fosse-Sèche, Eolithe, Saumur Rouge 2013 (Burgundy, France)

Szepsy, Tokaji Aszú 6 Puttonyos 2007 (Tokaj, Hungary)

Alves de Sousa, Quinta da Gaivosa 10-Year-Old Tawny Port (Douro, Portugal)

 

AZ EZÜSTÉRMESEK

Schätzel, Heiligenbaum, Riesling 2012 (Rheinhessen, Germany)

Domaine Testut, Rive Droite, Chablis 2014 (Chablis, France)

Campaperi, Rosso di Montalcino 2013 (Tuscany, Italy)

Bolyki, Egri Bikavér 2013 (Eger, Hungary)

Château Edmus, St-Emilion Grand Cru 2012 (St Emilion, France)

Aldonia, VME 2013 (Rioja, Spain)

Villa Mattielli, Valpolicella Ripasso 2013 (Veneto, Italy)

A piciny, mindössze tíz fős stábbal dolgozó Top Selection csapata monstrum borkereskedéseket lepipálva diadalmaskodott boraival, ez késztette a bíráló sommelier-ket arra, hogy külön díjkategóriát hozzanak létre a számukra, melyet a London Wine Fair-en adtak át.

akos_iwf_sommelier_dij_k.jpg

Chris Losh a verseny elnöke, Forczek Ákos és Jean Pierre Rabaste üzlettárs

A napjainkban érzékelhető piaci polarizációban megnyilvánuló extrémitást példázza a díjátadás napján nyilvánosságra hozott hír, hogy a brit piacon több mint harminc éve működő és meghatározó borkereskedést a Bibendumot felvásárolta 60 millió angol fontért a 17.000 hotelt, bárt és éttermet kiszolgáló 200 millió font értékű angol alapítású Conviviality Plc.

sommelier_wine_awards_k.jpg

A díj

E nagy halak dominálta térben diadalmaskodott a kis Top Selection Ltd. Természetesen megkérdeztük Forczek Ákost, hogy miként fogadta a különleges elismerést. "Épp egy kirándulás hóviharából a szállodába visszatérve jutott el a hír hozzám.  Nem találtam szavakat egy ideig, amikor a kollégáim felhívtak, pedig nem jellemző rám, hogy ne tudnék bármikor szónoklatot tartani.  Megilletődöttségem után aztán persze elindult a gondolatfolyam, és nekiszegeztem a kollégáimnak, hogy az a baj ezzel az örömmel, hogy eztán minden évben meg kell nyerni a díjat. De komolyra fordítva a szót, egyáltalán nem túlzok, ha kijelentem, történelmet írtunk azzal, hogy önálló kategóriát hoztak létre miattunk. London éttermeinek sommelier-it ezerötszáz borkereskedés bombázza a borajánlataival. Ezen a piacon kell nekünk immáron tizenöt éve helyt állnunk. A UK Boutique Merchant 2016 Award létrehozása és kiérdemelése nem csak nekünk komoly visszajelzés, de a világ különböző borrégióiból velünk dolgozó borászatok számára is megerősítés, hogy jó úton járunk."  A Bibendum akvizícióra reagálva elárulta a cégalapító, hogy évekkel ezelőtt a piemonti Ceretto és a kaliforniai Calera a Top Selection-ért hagyta ott a Bibendumot. "Határtalanul boldog vagyok" – zárta összegzését a kiskunhalasi születésű borkereskedő Forczek Ákos.

Tallián Hedvig

Címkék: London Szepsy Bolyki Forczek Ákos Top Selection

Szólj hozzá! · 1 trackback

Budapest – Vosne-Romanée oda-vissza háromezer kilométer negyven óra alatt, négy országgal luxussal és roncstársadalommal, havazással köddel és vágtával, Tokaj aranyával Burgundia kult pincéjével. Európa veszélyben?! Egy villámlátogatás története.

Napokig tipródtam a menni vagy nem menni problematikáján. A menni győzött és ezzel végre kiestem a döntésképtelenség légüres teréből. Pétert viszont az indulást megelőző este - míg az ajándékba szánt Szepsy kartont állította össze -, büszkeséggel vegyes lelkesültség kapta el. Burgundiába megyünk a Domaine de la Romanée-Contihoz mi lehetne méltóbb ajándék, mint Tokaj újraálmodójának borai?! Nagykövetként toljuk magunk előtt a hegyaljai emberek munkájának káprázatos gyümölcsét. Válogatásába végül Úrágyák, Szamorodnik és természetesen Aszúk kerültek.

Vasárnap délelőtt pedig a lovak közé csaptunk. Ausztriában a határ után három kilométerrel forgalom lassítás. A forgalommal semmi baj. Láthatatlan „határátkelő” üzemel, szűk szűrővel. Európa védelem alatt …?

Mint megszállott országúti kerékpáros, Péter a gázpedált nyomva, a Bécs felé tartó pálya felújított aszfaltjának nagyszerűségén zengedez. Tempónkat Németországba átérve újabb fogalom lassítás töri meg. Péter morog. Átfolyatós, lépésben haladós ellenőrzés. Diszkréten bekukkantanak a kocsikba. Nézik a fejünket. Csorgunk tovább. Az informális ellenőrzési ponttól száz méterre konténerek és tábori hangár „várja” a hívatlan vendégeket. Messziről üresnek tűnik. Egyelőre.

Vágtatunk tovább. Péter a rendszámokat vizslatja, csupa kelet-európai. Csak a csúcsmodellekkel döngetnek, a többségé lassú, utolsó-remény-márkájú. Első megállónk helyszínén csak szláv nyelveket hallok egymásba mosódni. Alul- vagy utazáshoz öltözött melegítős családok nyüzsögnek a benzinkúton. A parkolók, mint ez is, tele leszegett fejű kelet-európai melósokkal, a benzinkutak shopjai mélyén pedig reménytelenségbe süllyedt wécés nénik üldögélnek, már ott, ahol még nem váltotta fel őket a három karú euro-cent zabáló automata. Mert akiket még nem rántott magához a kelet-európai roncstársadalmak mágnese, azok itt kapaszkodnak az Európa reménybe. Mennünk kell tovább, Németország hatalmas. Franciaország pedig messze még. Tovább töprengek.

Nem tudom eldönteni, hogy a bennem élő Németország kép láttatja ezt az országot körömollóval szabályosra szabottnak, vagy tényleg az? Mindenesetre az autópályáról nézve túl rendezett a táj. Vonalzóval húzott szegélyű szántók, ipartelepekkel váltakoznak, közéjük halastó méretű napelem telepek fekszenek napfényben bízva. Minden szigorúan szürke. Itt lustán csak a táj fölé magasodó szélerőművek lapátjai buknak le majd fel a tavaszi szél érkezésére várva.

A német autóipar alá terített autópályák pedig mintha maguk repítenék a rajtuk dübörgő forgalmat. De hova? A kérdés felesleges, a fejlődés megállíthatatlan. Maximum szakaszos.

Itt kifogy a tollamból a tinta, tényleg. Okostelefonos jegyzetelésre váltok.

Édesanyám bátyja, az 1956-ban hazáját hagyott keresztapám jut eszembe. Tizenhét évesen a nagy év decemberében szökött át a határon, másodjára sikerült csak elmennie. Nagyanyám és édesanyám a ’60-as években látták újra. Angol nőt vett feleségül és amint végre tehette már három gyerekes apaként vágtatott haza. A családot 1969-ben begyömöszölte az addigra már saját maga összehozta autójába, és honvággyal tüzelt büszkeséggel száguldott keresztül Európa akkori útjain. Manchestertől Rákospalotáig vezetett, határokon át, talán egy alvással. Talán. Kézzel írt Royal Maillel előre küldött levelében pedig - amit a rendszer persze elolvasott -, nagyanyámtól zsíroskenyeret és kovászos uborkát kért.  Két éve halt meg ott. Angliában. Legidősebb fia apai gyökereit keresve Kapolcson vett házat pár éve, azt még megélte.

Nürnberg felé járunk, beékelődve az erős forgalomba. Nem lehet téblábolni, tartani kell a korlátozatlan sebességet. Sötét van, előttünk a hátsó lámpák gyöngysora virít. Egyszerre úszik a három sáv száznyolcvannal. Kiszállnék?! Nem lehet. Az élmény egyszerre félelmetes és felemelő.

Franciaországba már megemelkedve érkezünk. Üresek a pályák. Suhanunk a szabadságban a szépséges szőlővidék Burgundia irányába.

Szüleinknek ilyesmiben nem lehetett részük - emeli tovább kiváltságosság érzésünket Péter a Mercedes volánja mögött. Huszonöt éve még én sem hittem – folytatja, és teljesen beleéljük magunkat a legerősebbnek vélt kultúra nyújtotta repülésélménybe.

Hab a tortán, hogy másnap délelőtt várnak minket a Domaine de la Romanée-Conti-nál. A kultikus pincénél. Miért autóval jövünk? Mert bort viszünk tőlük Magyarországra. Extrán bizalmi termék, személyesen kell elvinni. Hamisítják. A Föld nevű bolygó legértékesebb borairól beszélünk. Persze csak addig azok, míg a Tokaji Aszú vissza nem ül őt megillető királyi trónjára. Ennyi elfogultságot magyarként igazán megengedhetek magamnak, közben repít a szabadság.

De ez nem verseny! Ez Európa, a fegyelemre kényszerített rendezett szőlőültetvényeivel és szőlőben güriző szorgalmas népeivel. Ez az alap, amire földrészünk felépült. Burgundiától Tokajig. A legmagasabb presztízsű dűlők és boraik pedig valójában ennek a kultúrának a szimbólumai. Nem a mohóságnak és a fenntarthatatlanságnak. Ott feszülnek a keresztek a dűlőkben, vagy nevükben viselik a szentséget ezek a földdarabok Romanée Saint Vivant, Szent Tamás, Clos Saint Hune, Úrágya. Nem az intézményesített kétezer éve tartó félremagyarázás eredményei, hanem paradox módon az emberi szabadság alapkövei.

Fél tizenegykor befutunk a célba, hirtelennek tűnik a helyváltoztatás, ahogy a gyorsan-hosszú út végén bepakolunk Nuits Saint Georges-ban a szobánkba. A tizenhárom órányi anyósülésezés és Burgundia levegője mély álomba küld. Reggel a helyi artisan (kézműves) pékségben croissanos, fánkos reggeli. Míg falatozunk jól öltözött franciák sorakoznak bagettjükért a kenyeres pultnál. Kell még magyarázni Európát?

Jóllakottan lecsorgunk Vosne Romanée-be a Romanée-Contihoz. Sok száz éves templom áll a pincészet központja mellett, emlékszem vissza a másfél évvel ezelőtti élményre. Nincs kérdés, a templomtorony messziről útba igazít. Ismerjük a járást. Hónunk alatt a vegyes karton Szepsyvel becsöngetünk. Már vártak.

peter_drc_szepsy_kartonnal_k.jpg

Péter a karton Szepsyvel a DRC központja előtt

Brutális a francia örökösödési törvény. A Romanée-Conti pedig egy bonyolult családi szövevényre épült szőlőbirtok, úgyhogy bele sem vágok a-ki-kicsodába. Ismerősként fogadnak. (Most mindenki nyugodjon le! Nem kóstolunk. De azért tovább lehet olvasni!)

Átadjuk az ajándékot és Péterrel egymás szavába vágva titkolhatatlan szenvedéllyel magyarázzuk a Szepsyket. Az Úrágyát meg az édeseket. A szárazat részletesen taglaljuk. Az aszút ismerik és mélyen respektálják, olyannyira, hogy a „Borok királya, királyok bora” szlogent is idézik. Nagyon is tisztában vannak vele, hogy hol a helye a tokajinak.

Aztán irány a raktár. A Mercedes gyomra benyeli az előre elkészített fadobozokba zárt rakományt. Extra adagot kapunk, többet, mint korábban. Nem úgy van ám, hogy gyere cipó, ham-ham. Ki kell érdemelni a repetát - is. Olyan ez mintha Franciaország szent gráljából kapnánk cseppeket. És kapunk. Persze ez nem ott spontán adódik. Sok munka áll mögötte. Ismert és ismeretlen erők összhangja adja ki, hogy a Top Selection - Forczek Ákos és Jankovics Péter - érdemelte ki a hivatalos forgalmazás jogát. (Részleteket erről már írtam korábbi bejegyzésekben ugyanezen a helyen.)

Kurta ittlétünk arra elég, hogy elköszönés után még tekeregjünk egyet a meseházak és a dűlők közt. Kimegyünk a Romanée-Conti keresztjéhez is. Európa leghíresebb szőlők közti kőkeresztje ez. Már zajlik a sorok közt a munka. Metszenek, füstölnek. Alázatra tanít a Pinot Noir térdig érő fejművelésű fazonkájával.

drc_keresztje_alulrol_k.jpg

A Romanée-Conti dűlő kőkeresztje

Mielőtt még fájó szívvel hátat fordítanánk Burgundiának, veszünk sajtokat és egy helyi húsos petrezselymes specialitást, Jambon persillé-t aztán irány Budapest. Nekiállunk legyűrni ismét az 1430 km-t. A francia pályák most is szinte üresek, az idő tiszta, de szürke. Szaggatjuk az aszfaltot és magamban mosolygok, hogy múltkor még, hogy izgultunk a nagy értékű rakomány miatt. Németországban hamar ránk esteledik és ahogy az esőből hó lesz, úgy vált át bennem a könnyűség feszültségbe. Péter meg ezerrel koncentrálva két kézzel markolja a kormányt a csúszós pályán. Tempósan haladunk a havazásban és ha épp nem csendben aggódom, akkor a Csillagok háborújából ismert képet fedezem fel a „vízszintesen” hulló hópelyhek látványában és hallom amint Han Solo a hyperhajtómű bekapcsolására kéri Chubbakkát. Összeér a valóság és a felfoghatatlan.  

Kávét kávéra öntünk. A hó eláll, az eső szakad. Ausztriához közeledve meg sűrű köd ül ránk. Lassan tisztul az idő és egyszerre túlméretes tárgy villogója közeledik hozzánk. Utolérjük. Mi ez? Hosszú cső mered ránk. Elhaladunk mellette. Jézus! Egy tank. Ez nem csak az autópályának, de a mi generációnknak is túlméretes. A rádióból jövő hírekben meg a macedón határnál növekvő feszültségről beszélnek. Ébren tartó, megunhatatlan utazó zene döng az autóban. Háromra hazaérkezünk. Már túl vagyunk a borok biztonságba helyezésén. Hajnalban még megnézem az Oscar-díj győztes rendező hála beszédét. Azaz a szeretet mindenek felett. Európa mi vagyunk! Borral, kenyérrel békében.

Tallián Hedvig

Címkék: Jankovics Péter Úrágya Tallián Hedvig Szepsy Forczek Ákos Domaine de la Romanée-Conti Vosne-Romanée

Szólj hozzá! · 1 trackback

Csopak neve Jásdi István személyével forrt össze. Szekszárdért Heimann Zoltán dolgozik gőz erővel. Tokaj-hegyalján pedig Szepsy István nélkül nincs furmintos forradalom. Miközben éledő borvidékeink újjászülető fajtákkal hódítanak, e karakteres apák mögött már hallatják hangjukat a fiúk. Zajlik a trónöröklés. Az 1973-as születésű Jásdi Attila polgári szakmáját tekintve ügyvéd, egyelőre „kisinasként” veszi ki részét a családi birtok ügyeiből. Az 1987-es születésű német és francia egyetemeken tanult borász, ifjabb Heimann Zoltán két éve teljes jogú szakembere családi borászatuknak. Az 1980-as születésű ifjabb Szepsy István a Corvinus Egyetemen szerzett borász diplomát, az ő neve nem csak édesapjáéval forrt össze, de a legismertebb magyar település szintű bort is neki köszönheti a borszerető közönség. A Four Season’s Kollázs éttermében e három trónörököst ültettük egy asztalhoz, hogy apáikról, apaságról, trónöröklési kérdésekről és világszínvonalú borról gondolkodjanak együtt.

(X-FAKTOR A PRÉSBEN címmel jelent meg az alábbi interjú a Magyar Nemzet Magazin szeptember 26-ai számában rövidített változatban.)

Augusztus végén, a szüret előtti utolsó pillanatokban beszélgetünk. Milyen munka mellől jöttetek el beszélgetni?

negyen_kameraba_nezve_gresham_k.jpg

Kollázs Brasserie & Bar (Bakos Zoltán felvétele)

Ifj. Szepsy István - Ma kezdtük meg a technológiai felkészülést a szüretre. Szárazság volt - száznegyven milliméternyi csapadék esett augusztus közepéig, ez nagyon kevés, erősen érződik a tőkék közti kondíciókülönbség. Később szoktuk, de már szeptember első napjaiban szedni fogjuk az első furmintokat.

Jásdi Attila - A cserszegit szedjük. A pince elő van készítve. Az eső épp jókor jött. Bár én csak kisinasként veszek részt a szüretben. Beállok kis vasvillámmal a zúzó-bogyózó alá és lapátolom, ami kiesik. Ennél bonyolultabb feladatot még nem bíznak rám.

Ifj. Heimann Zoltán - Szüret előtti utolsó palackozások zajlanak a héten. Idén először csináltunk egy verjus-t Tannatból és Sagrantinoból, ezt töltjük le.

Édesapáitok nem csupán a családi birtokot irányítják, borvidékeik meghatározó alakjai is. Nem tűnik egyszerű feladatnak ebben a konstellációban a trónöröklési folyamat!

Jásdi Attila - A fiúkkal ellentétben nekem legalább saját nevem van. Tavaly a vállalkozások átadás-átvételéről rendezett konferenciánkon kiderült, hogy a magyar cégek többsége képtelen megugrani az átörökítést elsőről a második generációra. Beledöglenek, mert az alapító inkább sírba viszi a művét. Átadni vagy nem hajlandó, vagy nem tudja hogyan kellene kivitelezni. Ennek itthon nincs kultúrája.

Ifj. Szepsy István - Nálunk alapvetően más a helyzet, mert a Szent Tamás Pincészet, ahol főborász vagyok, külső befektetői háttérrel született, függetlenül a családi borászatunktól. De nem azért jött létre a Szent Tamás, mert a Szepsyben nem tudtam megmutatni egyéni elképzeléseimet. Hanem, mert voltak meg nem valósult ötletei apának - a település érdekében -, hogy több jó bor szülessen! Engem a Szent Tamáshoz kötnek szakmailag. Nem mellesleg egyszerre csak egy szakmai vezetője lehet a pincének.

Jásdi Attila - Lehet több is. De ha ketten rángatják a kormányt, akkor nem megyünk semerre sem. Azért egy borászat életében is millió kérdésben kell döntést hozni. Szépítgethetjük, de a borászat is vállalkozás.

Ifj. Heimann Zoltán - Nálunk fokozatosan zajlik a váltás. Nem tudom kijelenteni, hogy édesanyám vagy én vagyok-e a szakmai vezető. Megoszlik, hogy az egyes apró döntéseket ki hozza. Egyes ötletek tőlem jönnek, de édesapám valósítja meg őket. Szinergiában működünk.

ifj_heimann_z_gesztikulalos_k.jpg

Ifjabb Heimann Zoltán (Bakos Zolán felvétele)

Jásdi Attila - Mi is. Igyekszem egyre inkább belefolyni a feladatokba, de egyelőre taknyos zöldfülű vagyok a borászathoz. Az ezen túli folyamatokból viszont komolyan kiveszem a részem. A szülő gyermek viszony nem olyan tiszta, mintha Zoli és én leülnénk és azt mondanánk, legyen közös vállalkozásunk, majd kiderül megy vagy sem. A családban többé-kevésbé együtt kell maradnunk. Sok választás nincs.

Magyarországon ismert okokból durván megtört a családi vállalkozások fejlődése. Több száz éves elzászi vagy moseli borászatoknál teljesen normális, hogy újabb és újabb generációk viszik tovább a pincészetet családnevestül. Bár van, aki kirepül, a család magja megmarad. Hogy lehet ezt itthon újjá- vagy felépíteni?

Jásdi Attila - A zöme nem marad benne. Mi hárman vagyunk testvérek. Nekem eddig van három gyerekem. Egy villányi borásztól megtudtam, hogy magyarok, horvátok, németek különbözőképp osztották fel a birtokaikat. Az egészen nevetségesek a horvátok voltak. Tizenkét gyerek esetén a szőlőjét a horvát tizenkét felé elosztotta. Végül tőkéken osztoztak hárman-négyen! El lehet képzelni a szőlő állapotát. A svábok meg azt mondták, egy gyerek örököl, a többi meg megy papnak, katonának.

Ifj. Szepsy István - Az egyik legnagyobb kerékkötője a magyar családi birtokok megerősödésének, hogy kizárólag magánszemély lehet tulajdonosa a földnek. A Szepsy Kft. esetében, ahol kizárólag mi, családtagok vagyunk tulajdonosok mire a kizárólag borból keletkező árbevételből újabb földet vehetnénk, az adminisztrációs teher miatt, a tényleges piaci árnál már ötven százalékkal drágábban tudjuk ezt megtenni. Így „erősödik” a családi gazdaság.

Jásdi Attila - Tokajban legalább van föld. Csopakon már az sincs!

Testvéreitekkel hogy áll az öröklési képlet?

Jásdi Attila - Méreg és tőr! (nevetés) Most néztem végig a Trónok harcát és eléggé benne vagyok a ki kit tesz el láb alól gondolatkörben.

Enyhébb változat?

Ifj. Heimann Zoltán - Szüleim tudatosan erősítették a különbségeinket. Öcsém Gábor orvosi diplomáját szerzi Németországban és hozzám képest igazi világpolgár. Bár kint tanultam én is, de folyton telefonon tárgyaltuk szüleimmel, amit épp tanultam, hogy miként működik otthon. Egyébként én az érettségi körül döntöttem el, hogy borász leszek. István te a szőlőben, nem?

Ifj. Szepsy István - Zsebpénzért jártam dolgozni a szőlőbe általánosban és a sárospataki évek alatt. Akkor annyira azért nem láttam szépnek a hegyet. 

Ifj. Heimann Zoltán - Én se szerettem. Szüretkor minden ragadt. A disznóvágás büdös is volt meg véres is.

Ifj. Szepsy István - Visszatérve a testvérekre. Nálunk nincs Trónok harca. Együtt dolgozunk mindannyian, nemcsak Gabival és Kingával, de Zsoltival a sógorommal is. Sokféleképp alakulhat a birtok sorsa. Kérdés, hogy jut-e valahova a márka? Apa meddig akarja csinálni? Egyszerre öregszik és lép magasabb szintre. A furmint egyed- és tömegszelekciója során vett észre olyan termőhelyi talajkülönbségeket, amiket eddig nem láttunk és rendelkeznek azzal az X faktorral, ami erősen kihat a márkapolitikánkra is.

attila_beszelos_k.jpg

Jásdi Attila  (Bakos Zoltán felvétele)

Jásdi Attila - Nálam úgy nézett ki, hogy pesti fiú vagyok és az is maradok. Idejövet az őseim életéről gondolkoztam. Apai nagyapám eredményes vadászpilóta volt, de hazaküldték a frontról, mert kiderült, hogy letagadta egy zsidó nagyszülőjét. Olcsón megúszta. Később meg repülőhadnagyi egyenruhájában flangálva egy őt vegzáló kisnyilast utasított rendre. Nagyapám végül evezősnek állt, és az egyetlen magyar olimpiai evezős érmet ő edzősködte össze. Apám sem borászként kezdte. Ha nekem tíz éve valaki azt mondja, hogy azt fogom csinálni, amit apám, kiröhögöm, hogy kizárt. Mégis tudom követni. Jogásznak lenni jó megélhetés, de nem köt le igazán. Viszont egy növényből kihozni a legjobbat és másoknak örömet okozni azzal, hogy e köré kultúrát építünk gasztronómiával, barátságokkal, ezért hajlandó vagyok negyvenkét évesen pályát módosítani.

Apáitok nem egyszerűen pályát módosítottak, de a hátrányból faragtak előnyt. Szepsy István negyven évesen indul el a csúcsminőség irányába. Jásdi István és Heimann Zoltán a topmenedzserséget hagyták ott a birtoképítésért. A lebutított aszúhoz termelt furmint, a lesajnált olaszrizling és a túltermelt kékfrankos helyére akarnak gyökeres megújulással világsikert s közben közösséget is építenek. Tudatosul Önökben, hogy apáik ehhez az országhoz hozzátesznek?

Jásdi Attila - A rendszerváltás időszaka ez.

Ifj. Szepsy István - Azzal ment el három éve apáéknak, hogy megmentsék a szövetkezeti modellt. Nem a szövetkezetet! Ez a Royal Tokaji-s időszak, de látszott, hogy nem működik. Mindössze egy hektárnyi saját szőlővel kezdte apa 1989-ben.

Jásdi Attila - Csak azért mert apáinkról van szó, nem kell szerénykedni. Igen, mindhárom közösség teremtő ember. Olyan vízióval rendelkeznek, ami működik, nem a pusztába kiabálnak.

Ifj. Heimann Zoltán - Mindhármuknak van víziója, hogy merre kéne mennie az adott vidéknek. Ez a borásztársadalmon belül is különleges. Édesapám édesanyámat hozta helyzetbe, neki kellett a borszakmai részbe belenőnie. Apa a borvidéki és országos borpolitikai projekteket viszi és munkája eredményét érezzük Szekszárdon. Nekem pedig a borkészítés a házifeladatom.

Jásdi Attila - Magyarországon, aki önszerveződő módon próbál a közösség életéhez hozzátenni, az rövid úton rájön, hogy rutin, tapasztalat és türelem nélkül ez nem megy. Hiába a presztízs, az egyesületek kilencven százaléka mégsem jut egyről a kettőre. A civil egyesületet is vezetni kell. Sok amatőr nem tesz ki egy profit. A szakembert viszont meg kell fizetni, és ez a tagdíjból ritkán jön ki!

Ifj. Szepsy István - A Mádi Kör termelőkből áll össze és többségük egyáltalán nem politikus alkat. Két dolog vet véget egy egyesületnek, amikor anyagi témájú kérdés merül fel, vagy ha a munkát valakinek el kell végeznie. A hatékonysághoz szakember kell komoly fizetésért. Országépítők-e? Egyszerre szerencsés és szerencsétlen a helyzet mindhárom borvidéken. A rendteremtés az egyéni elképzelések fizikai megvalósulásával kezdődik és az ebből kinövő szakmai vezetők köré felépülő szakmai szervezetekkel folytatódik. Országos központból ez nem működtethető. Alapvető váz az országos rendhez kell, de borvidéki vezetők nélkül nem megy. Az alapot és igazolást a gazdasági működőképesség adja. 

Milyen a világszínvonalú bor?

Jásdi Attila - Kezdem, mint legkevésbé hozzáértő. A magyar borászat gyerekcipőben jár, távol a világszínvonaltól. Ez inkább jó, mert az út elején tartunk. A termőhelyről szóljon a bor, hisz csak Csopakról tudok üzenetet megfogalmazni, ez tesz hitelessé. Fontos az elegancia és a harmónia.

Ifj. Heimann Zoltán - Megismételhetetlennek kell lennie. Unikálisnak és jól kommunikálhatónak. Kérdés, hogy kötődik-e világhírhez.

ifj_szepsy_i_greasham_k.jpg

Ifjabb Szepsy István (Bakos Zoltán felvétele)

Ifj. Szepsy István - Még Tokajban is kevés a világszínvonalú bor. Ide sorolom a tudatosan egy célra megtermelt szőlőt, amiből a hozzá fejlesztett technológia segítségével egységes, harmonikus bort lehet készíteni és márkát építeni rá, mert stabilan komoly minőséget képvisel. Ez az alap adja a volument. Tokaj számára a kitörési pont azonban a termőhelyek bemutatása! Tehát a világszínvonalú tokaji az - akár száraz, akár botrityszes -, amelyikben a termőhely által van benne az a bizonyos X faktor. Tokaj egyike annak a kevés borvidéknek a világon, ahol határozottan meg tud jelenni a bor harmóniájának magját adó termőhely. A Szent Tamás, a Betsek, a Király, és a Percze dűlők egyértelműen ide tartoznak.

Ifj. Heimann Zoltán - Amiről beszélsz az egy-egy kis terület termése. Szerintem a világszínvonalat, nekünk alulról építkezve kell megcsinálnunk. Elvárás, hogy évjáratokon átívelően világszínvonalat hozzon a termék és a borvidék is.

Jásdi Attila - Nincs rossz étel, csak rossz szakács. Én a legbüszkébb a csopaki olaszrizlingünkre vagyok, ez öt eurós bor. Évente negyvenezer palackot hozunk ki belőle. Ár-érték arányban mutasson valaki jobbat a kategóriájában! Az öt eurós is tükrözheti a termőhelyet, ha nem várjuk tőle, hogy ő legyen a gyémánt a koronaékszer tetején, kell a koronába alap is. A belépő bort saját versenytársaival kell összehasonlítani nem a csúcsokkal. Boldogabb országok jelentős mennyiségeket tudnak készíteni világszínvonalon egyenletes, jó ivású, de nem felsőkategóriás borokból.

istvankara_figyelos_total_k.jpg

Melyek a Ti, és generációtok feladatai rövid és hosszú távon?

Ifj. Heimann Zoltán - Haladni évjáratról évjáratra. Elmerülni a termőhelyben. Jobban kihasználni az adottságainkat, kiismerni a szőlőfajtáinkat. Nyitni akár külföld felé is. Munka közben tanulunk, mert nincs olyan, aki ezt húsz éves pontos terv szerint csinálná. Jövő évi feladatom, egy Szekszárdot kifejező hat-nyolc eurós alapbort készíteni. Hosszú távon pedig kiemelni, hogy mi a fontos és egyedi a borvidékben. Szekszárdon ez a bikavér és a kékfrankos, de még az elején vagyunk, hogy bebizonyítsuk egyáltalán magunknak is.

Ifj. Szepsy István - Hosszú távú feladatom az X faktorral rendelkező termőhelyek felfedezése. Ez összefügg azzal a célunkkal, hogy a Tokaji borvidéket, a Szepsyt és a furmintot tartósan a legmagasabb presztízsű borvidékek, márkák és fajták közé juttassuk. Szeretnék komoly szerepet vállalni abban, hogy az egész borvidéket alapjaiban megerősítsük. Ehhez hoztuk létre a Mád furmint mögötti település szintű integrációt. A bor alapanyagául kizárólag mádi termelőktől vásárolt szőlő szolgál, lehetőségeink pedig adottak, hogy egymillió palackkal készítsünk belőle. Cél, hogy minél több embert Mádon tartsunk és minél több ültetvényt megújítsunk. A termőhelyeken dolgozó, szőlőt szerető, rátermett emberekből közösséget akarunk építeni és közben egyre feljebb pozícionálni a dűlős borokat. A helyiekkel együtt lehet megcsinálni ugyanis a világ egyik legnagyobb márkáját.

Jásdi Attila - A borvidéki kihívásokhoz én még kiskutya vagyok. Azt hadd csinálja apám. Egyetértek Istvánnal, jó lenne, ha Csopakon egyáltalán maradna szőlő a következő ötven évben. Hozzátok képest mi mikro borvidék vagyunk. Minthogy az ország legdrágább ingatlanjainak a közvetlen közelében dolgozunk és nem minden szőlőskertre néznek úgy a felső tízezer tagjai, ahol gazdasági épület fog emelkedni jószág itatóval, ezért jó lenne elérni, ha Csopak nem csak Balaton lenne lubickolással. Nyilván a helyieknek fel kell mérniük, hogy a szőlő Csopakhoz hozzáad és nem elvesz. Jó helyzetben vagyunk, mert többen elhitték nekünk, hogy érdemes itt bort készíteni és most azt is elhiszik, hogy érdemes rendes étterembe is beruházni. Nyáron nyílt a Márga, a Sáfránkert, és Homoláék borterasza. Boldogan küldjük a vendéget a szomszédokhoz! Már látszik, hogy a borvidék élete nem a helyi strandhoz kötődik, hanem a csopaki borkultúrához. Személyes feladatom rengeteget tanulni szőlészetről, borászatról. Nem aggódom, mert apám tíz évvel idősebben kezdte, mint amennyi most én vagyok és sikerült neki. Ha jól csinálom, akkor a gyerekeimnek, vagy az unokáimnak ez már természetes lesz.

Kerülgetem a beszélgetés kezdete óta, de édesapáitok karizmatikussága is fontos eleme a sikernek. Nehéz mellettük fiúnak lenni?

Jásdi Attila - Borászat arc nélkül nem megy. Apám fiatalkoromban sokáig elnök-vezérigazgatóként járt haza. Nem volt könnyű. De levetkőzte ezt a stílust. A borászat arra épül, hogy van mögötte egy ember, akivel a borisszák szeretik összekötni a terméket. Ha Peugeot-ót veszel, a kutyát nem érdekli a mérnök személye. De az emberek mindig kíváncsiak lesznek, hogy ki csinálja Szepsy borokat.

Ifj. Heimann Zoltán - A karizma fontos, mert ha jól tesszük a dolgunkat, annak messzire ható következményei lesznek. A borászatot össze lehet kapcsolni az agrárium egyéb elemeivel, de építészettel, irodalommal és természetesen a turizmussal is. Országmarketinget is lehetne rá fűzni.

Konyhaművészet terén hogy álltok? Mádon István kecskefarmot tart, állítása szerint a furminthoz az illik a legjobban. Attila meg budai kert-bor-bárt indított és főz.

Jásdi Attila - Tudsz egyben kecskét sütni?

Ifj. Szepsy István - Tudok.

Jásdi Attila - Majd elárulod, hogy kell? Kaptam kölcsön pörgető berendezést, sütöttünk rajta bárányt. Megpróbálnám a kecskét is elkészíteni.

Ifj. Heimann Zoltán - Indul a buli!

Ifj. Szepsy István - Csak kemencében sütöttem eddig. Általában negyven kilós felnőtt jószágokat vágunk. Húskecskének tartjuk őket és a zsírossága a fontos. Gidákat tejelő kecskéktől szoktak vágni.

Ifj. Heimann Zoltán - Saját kecskéid vannak otthon?

Ifj. Szepsy István - Nem otthon, a Birsalmás dűlő tetején élnek. A család és a Gusteau-ban megforduló vendégek fogyasztják őket. Egyébként egy kecskét kétszer lehet megenni. Egyszer, miután az állatorvos kiherélte és herepörkölt lesz belőle (nevetés) majd a levágást követően. Csak négy éve tartunk kecskét. Soha nem volt állatunk, mert apa nem bírja a szagokat. Kutyát is önhatalmúlag vittem haza. Azért kezdtem el kecskét tartani, mert akartam, és mert az Úrágya dűlővel szemben a Birsalmás hegytető öt hektárnyi vulkanikus sziklarengetegében nem lehet szőlőt művelni. Csak állattartással lehet rendben tartani és a kecske patája bírja egyedül. Nincs állattartás Mádon. A helyiek is feljárnak ide, mint egy falusi állatkertbe. Pedig a szőlő mellett egész más mezőgazdasági értékei is lehetnének a falunak. Ez nem különleges, minden településen kéne legyen négy-öt ilyen.

A huszonkettes csapdája sokaknak apaság és munka összeegyeztetése. Milyen viszonyban áll ez egymással esetetekben?

Jásdi Attila - Együttműködőben. Misinek, Petinek és Sárinak vagyok az édesapja. Az ember példával nevel, szóval nem lehet, az hiteltelen. Néha persze ordítok, de ha bort iszom és vizet prédikálok, azt úgyis észreveszik. Elvált emberként annyi időt nem töltök velük, mint amennyit szeretnék. Jó lenne, ha látnák, munkával keresem a kenyerem. Szeretném megértetni velük, hogy fontos dolog saját lábon állni.

Ifj. Heimann Zoltán - Nálam ez még nem napirend. Keresem a társam.

Ifj. Szepsy István - Két kislányom van Rozi és Viki. Azt gondoltam jót teszek, ha megpróbálom őket a borvidékhez, a föld szeretetéhez kötni. Hála Istennek ösztönösen vonzódnak a természethez. Kecsketanyánk gyalog két percre van a házunktól. Oviból hazamenet etetik az állatokat, számolják a kiscsirkét, macskáznak, kutyáznak. Mindeközben látják, hogy mivel mennyi munka van. Én nem sétálgatok a gyerekekkel, csak teszem az dolgom, ők meg játékosan benne vannak a természetes napi működésben.

Beszéltem édesapáitokkal mikor készültem erre a beszélgetésre. Büszkék ám.

Ifj. Szepsy István - Nem csinálok mást, mint amit apa mondott. Szófogadó gyerek vagyok.

Ifj. Heimann Zoltán - Azért van rivalizálás is köztünk. Kéz a kézben jár büszkeség és egymás segítése. Fontos, hogy merünk kritikát mondani, még ha épp durván is hangzik. Jól jön néha.

tronorokosok_mn_k.jpg

A Magyar Nemzet Magazinban megjelent interjú első közlése

Tanultatok a hibáikból?

Ifj. Szepsy István - Nincs hibája.

Jásdi Attila - Szennyest nem teregetünk ki. Nincs olyan hibája apámnak, amivel ne lehetne együtt élni. Alapvetően egy nyelvet beszélünk. Amikor nem voltunk jóban, az részben rajta és részben rajtam is múlt. Tudtam változtatni és azóta működőképesek vagyunk együtt.

Ifj. Szepsy István - Teljes mértékben igyekszem átvenni azt az életformát, amit apa él. Mert ez nem szakma, ez életforma. Innentől kezdve túl nagy hibát nem lehet találni. A kicsiket meg azért nem mondjuk, mert az nekünk is van.

Ifj. Heimann Zoltán - Ez nagyon bölcs. Tudom, hogy másodszor már édesapám sem lépne ugyanabba a pocsolyába. Ezért nem lehet neheztelni. Meg kell élni a dolgokat!

Ifj. Szepsy István - Maguktól jutottak el erre a szintre, mi meg támogatással vagyunk ott, ahol. Nekünk sokkal kevesebb hibát kellene elkövetnünk és ha ez sikerül, akkor remélhetőleg még magasabb szintre fogunk jutni. A rendszerváltáskor ennek az országnak egy jelentős része elveszett, azok, akik nem tudták vagy merték megfogalmazni, hogy miként akarják újragondolni az életüket. Apáink tudták.

Aki kérdezett és írt: Tallián Hedvig  

Aki fotózott:  Bakos Zoltán

Címkék: olaszrizling furmint kékfrankos aszú Tokaj Szekszárd Csopak Mád Szepsy István Tallián Hedvig Jásdi István Kollázs Jásdi Attila Ifj. Szepsy István Ifj. Heimann Zoltán Bakos Zoltán Heimann Zoltán

Szólj hozzá!

 

A Rajnai Rizling koronázatlan királya, három ország két kontinensén dolgozik virtuóz módon a fajtával. Ő családja hatodik generációja, aki a legnevesebb német dűlőt a Scharzhofot műveli. Innen származó borait a világ legdrágábbjai közt tartják számon. Jelentős szakmai grémiumok tagja és nemrégiben a Masters of Wine Institute „A borászok borászává” választotta. EGON MÜLLER a hazánkban borait forgalmazó Top Selection tulajdonosainak meghívására április végén Budapesten járt, ebből az alkalomból faggattam életéről.  

Negyven éve Németországban igencsak gyengélkedett még a borászat, miközben a rómaiak előtti időkre lehet visszavezetni borkultúránk nyomait. Lényegtelen, hogy a kelták vagy a rómaiak hatása-e jelentősebb. Sokkal fontosabb, hogy a Rajna bal partján a francia hagyomány volt meghatározó. Ebből eredeztetve pedig a dűlő karaktere, tehát a bor eredete a fontos. Családunk a XVIII. század vége óta foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. A birtokot 1797-ben hét gyerek közt kellett felosztani, a Scharzhof ekkor került az első Egon Müller tulajdonába. Én a negyedik, fiam pedig az ötödik Egon Müller a generációs láncban. 

egon_muller_egy_k.jpgEgon Müller I. 

Apám negyven évvel volt idősebb nálam. Huszonhat évesen 1945 után jött haza a háborúból, harcolt Lengyelországban, Olaszországban, Franciaországban, a háború befejezése előtt még Magyarországon is járt. Semmit nem tanulhatott és a világot sem láthatta, épp ezért azt akarta, hogy én bejárhassam azt.

egon_muller_harom_k.jpgEgon Müller édesapja Egon Müller III.

Képtelen lettem volna irodában dolgozni, így borászatot tanultam Geisenheimben 1980-83 között. Pincénket pedig azután vettem át 1988-ban édesapámtól, hogy eltöltöttem egy évet Sauternesben, illetve még egyet Kaliforniában Robert Mondavi birtokán. Emlékszem mennyire féltettek, amikor átutaztam New Yorkba, nehogy bajom essék. Akkoriban még igen veszélyes városnak számított New York, tele volt pezsgéssel és élettel. Azokban az években Amerika sokkal nyitottabb volt. Könnyű drogot is kipróbáltam, de ma már nem tenném. Amikor az ember fiatal, kell, hogy hibázzon! Gyerekeimnek is bevallottam, és a saját belátásuk szerint dönthetnek, hogy miként cselekednek, ha úgy alakul. De fontos! Ha hibáznak, vallják be!

Feleségem Valeska nagyszüleit - akik a közelünkben laktak -, apámék meghívták vacsorára. Ők egyébként a háború után Lengyelországból, Gdanskból menekültek át az NSZK-ba. Ők is mezőgazdálkodásból éltek és szoros barátságot ápoltak apámékkal és e vacsorára hozták magukkal a lányt is. A többi pedig már történelem. Szerelmünkből két gyermek született. Kislányom Isabelle tizenegy éves, ő a boszorkányok éjszakáján jött a világra. Egon fiam pedig tizenöt, három éve önszorgalomból oly komolyan méhészkedik, hogy egy japán üzletember már meg is egyezett vele.

Az 1971-es német bortörvény a kisbirtokoknak kedvezve rendet teremtett és ezzel tizenkétezer dűlő leve kerülhetett a poharakba. Célja az volt, hogy mindenki jó bort hozhasson forgalomba. Dűlőnk a Scharzhof - a leghíresebb német grand cru - e törvénynek köszönhetően ekkor tizenhétről huszonhét hektárosra növekedett. De tizenkét évre volt szükség, hogy célt érjen a törvény, és több mint két évtizedbe telt a német bor presztízsét rendbe tenni. Bár, még mindig van mit behoznunk.

scharzhof_adas_veteli_szerz_k.jpgA Scharzhof dűlő Müller család tulajdonába kerülésének okirata 

A Rajnai Rizling a legnagyszerűbb szőlőfajta ezt nem csak én állítom. Emlékszem mennyire boldog voltam, amikor 1980-ban egy könyvesboltban rábukkantam egy francia bor enciklopédiára, amiben Frank Schoonmaker a háború utáni időszak nagy borszakírója ugyanezt állította a Rajnairól, persze a Scharzhof dűlőről is szuperlatívuszokban írt. 2005 óta már három országban dolgozom kizárólag ezzel a fajtával. Ausztráliában Adelaideben és Szlovákiában Muzslán a Chateau Bélában is van borászatom. Ausztráliában kivételesen jó a borászati oktatás, de úgy érzem, hogy ott valami beékelődik a végeredmény és a cél közé. Európaiként szeretem, ha a dűlő beszél, ha megjelenik a borban a generációk óta ismert különleges stílus. Ez a termőhely tisztelete. Hasznos dolog a régiek tudását és gyakorlatát beépíteni. A bélai borokra is büszke vagyok, de az ausztráliaiak miatt kissé skizofrén a megélésem. Persze szeretnék majd a déli féltekén is eltölteni egy teljes szezont, hogy jobban érzékeljem a termőhelyet.

Kizárólag pala adja Moselben a Scharzhof altalaját. Középső és nyugati területei morzsalékos szerkezetűek. Az ültetvényen a szőlőtőkék életkora nullától száz évig terjed. Nem trágyázunk, a tőkék saját magukat szabályozzák. Átlagos termés mellett 2013-ban tíz hektoliter bornyi szőlőt szüreteltünk le egy hektárról. Kiváló évjáratokban a botrytis is megjelenik, és ebből adódóan széles skálán mozog a borok iskolázása. Trockenbeerenauslese-énk palack ára kiskereskedelmi forgalomban ötezerötszáz angol font, az 1999-es ára pillanatnyilag nyolcezer angol fontra rúg. 

szuret_egoneknal_k.jpgSzüret a birtokon

Németországban a háború után mi, a mezőgazdaságból élők éreztük meg utoljára, hogy kezd talpra állni az ország, akkor még hat napos volt a munkahét. Spórolni kellett mindennel, nagy volt a hiány. Egy vekni kenyeret egy hétig beosztottunk, bár nem voltunk szegények. Ma fájdalommal nézem, hogy mekkora a pazarlás.

Kisfiú voltam és kapható a mókára, egyik nyár végén édesapám születésnapját és a szüret végét is nagy lakomával ünnepeltük. A pincemesterünk segédje őrülten jó humorral megáldott ember volt, így aztán amikor a szüleim nem látták, töltögetett nekem is egy kis bort. Persze édes volt és nagyon ízlett. Apám meg csodálkozott a nap végén, hogy mi történt velem. Ekkor estem át a tűzkeresztségen.

Elkeserít, hogy bár 1959-ben születtem, mégis folyton bocsánatot kell kérnem a háborúért. Mint egy pavlovi reflex épült belénk, pedig saját tapasztalatunk nincs róla. Arra lettünk tréningezve, hogy folyton bocsánatot kérjünk. Ha ezt meg merem kérdőjelezni, akkor nem tekintenek politikailag korrektnek. Nem mellékes egyáltalán, hogy a francia határ közelsége nem húz éles választóvonalat franciák és németek közé. Mindig erős hatással voltunk egymásra. Sem büszke nem vagyok, de nem is szégyellem, normálisan élem meg, hogy német vagyok.

egon_muller_4_k.jpg

Egon Müller IV.

Barcelonában éltem át a legnagyobb gasztronómiai élményem a három Michelin csillagos El Celler de Can Rocában. A spanyolországi importőröm résztulajdonosa a helynek, így kaptunk asztalt néhány hónap alatt. Egyébként egy évre előre kell foglalni, ha az ember be akar jutni. Királyi elbánásban részesültünk. De ez hagyján! Az ételek annyira nagyszerűek, hogy minden egyes falattól tágra nyílik az ember szeme, és minden érzékszervre szükség van, hogy befogadjuk és feldolgozzuk a Roca okozta élményt. A gasztronómiai örömök mellett persze sportolok is, futok és kerékpározom. Segít egyensúlyban maradni.

Hiszek Istenben és templomba is járok vasárnaponként. Sokkal könnyebbé teszi az Isten hit az életem. Ráadásul Istennel meg tudom osztani a felelősséget. Biztos vagyok benne, hogy Valami irányítja az Univerzumot, és ez megengedi, hogy egy részem örökké gyerek maradjon. Mivel sokat utazom a világban sok mindent látok és tapasztalok. Túlburjánzik a képmutatás és az álszentség. Sokkal kevésbé vagyunk fontosak, mint hisszük. A természet el van az ember nélkül is.

Tallián Hedvig

(A portré a VinCE Magazin Amiért élek rovatában 2015 júliusában jelent meg.)

 

Címkék: Rajnai Rizling El Celler de Can Roca Egon Müller Scharzhof

Szólj hozzá!

Érzem a felelősségem! Ezzel a kijelentéssel kezdte a beszélgetést, majd röviden összefoglalta, hogy érzi magát az Úrágya, a Szent Tamás, néhány a csúcsdűlők közül a hónapok óta tartó szárazságban. Majd a Betsekről is szólt, ahol épp kinn vizsgálódott, amikor rátelefonáltam, hogy kifaggassam tudja-e mekkora hullámokat vet a nyilvánosságnak tett kijelentése luxusmárka és ár viszonylatában. Pedig Szepsy István nem mondott újat, hisz erről beszél negyed évszázada, mikor az első megrökönyödést okozó döntést meghozta. Egy gondolatkör foglalkoztatja azóta is. Miként lehet a szőlő- és a bor minőségét nemzetközi szinten is a legfelsőbb szintre emelni, ami Tokaj-hegyalja népességét méltó módon meg- és eltartja.

Huszonhárom éve, épp így nyár derekán mert először ​dönteni és korszakhatárt húzni, leszórta a termés felét a földre. A falu meg kinevette, hogy meghibbant. De elindította a hozamkorlátozást. Majd a kiváló minőségű szőlőből szüretelt aszúbor megérett, az első világlátott magyar borbírák megkóstolták és azonnal felfogták: kimagasló minőség született!

szepsy_aszu_eles_kicsi.jpg

Ám azt követően, hogy számára is bizonyossá vált, az új aszúval mérföldkövet rakott le, magabiztosan nemet tudott ​mondani ​a kereskedőnek,​ ​aki a szegény ország szegény termelőjétől nyomott áron akarta megvásárolni a nagyszerű aszút. Nemet mondott, mert egy pillanatig nem kételkedett, hogy csúcsminőségű aszúihoz​ ne találna az ő és munkatársai munkáját​ elismerő vevőkört.​ „Ha Isten megadta a terméket, a vevőt is megadja hozzá.” Nem egyszer hallottam tőle e mondatot. Néhány év múlva pedig már a borvilág legérdekesebb figurái közt tartják számon, Stephen Brook Wine People című könyvébe is bekerül. Ebben az időszakban kopogtat be hozzá az egyik neki szánt kereskedő is. A Londonban harminc évesen saját borkereskedést alapító, öt nyelven beszélő Forczek Ákos így emlékszik a kezdetekre: „Az 1999-es Szepsy Aszú harminchárom angol fontról hirtelen ötvenötre ugrott, az esszenciájáért pedig már kétszáz fontot adtak. De, hogy valójában mekkora a boraiban rejlő potenciál, arra akkor jöttünk rá, amikor egy londoni kóstoltatás után egy úr nem csak bevásárolt, de New Yorkban aukcióra is bocsátott néhányat a borokból. Ekkor kezdtük sejteni, hogy mi rejlik a Szepsy borban.” Pedig a világízlés nem nagyon kedvezett az édes boroknak, pláne az aszúnak, amely természetes édes borként a világ legkézimunkaigényesebb eljárásával, szemenkénti szedéssel születik.

Így aztán, egyrészt a gazdasági kényszer, másrészt pedig az egyetemista kora óta tartó és egyre intenzívebb geológiai érdeklődés vitte a figyelmét új irányba és még mélyebbre Tokaj-hegyalja alapkőzeteibe. Újabb mérföldkőhöz érkezett. Szentségtörő lépést tettek Demeter Zoltánnal. Csúcsminőségű száraz furminttal rukkoltak elő - Tokajban. A nemzetközi ítészek 2003-as Szent Tamását egyből beválogatták a világ száz legjobbja közé. A Financial Times hasábjain 2010 tavaszán a nagy borszakíró Jancis Robinson MW is megüzente a világnak, Szepsy és más megbízható termelő tokaji száraz furmintjai a legnagyszerűbb burgundi fehérek alternatívái. A legmagasabb presztízsű európai borászatok vezetői 2013 novemberében neki ítélték a „Les Seigneurs du Vin” a Bor Ura díjat. S milyen palack és föld árak uralkodnak Európa nyugati felén, miközben világraszóló borait Szepsy István Magyarország egyik legszegényebb szegletében készíti? Moselben, a Scharzhofbergen egy hektár ára meghaladja a félmillió eurót. Erről a földdarabról készülnek Egon Müller Trockenbeerenauslese-éi, (szintén természetes édes, akár az aszú). A bor esetében fontos piaci szempont, hogy muzeális vagy újabb évjáratú borokról beszélünk-e, egy friss 2011-es palack ára nettó négyezer angol font, de egy 1999-es ugyaninnen már hat és tízezer angol font között mozog.

musigny_drc_kicsi.jpg

Grand Cru-s palackok - Burgundia legjava

Champagne-ban egy hektár szőlő másfél millió euró. Elzászban egy hektár csúcsfekvés szintén egymillió eurót kóstál. Burgundiában a legolcsóbbak a village területek (település azaz, hazai viszonylatban a Mád bor bormárka mögötti összefogás ültetvényei) szintén másfél millió eurón cserélnek gazdát. A csúcsfekvések azaz a Grand Cru-k közül épp gazdát keres a Bonnes Mares fél hektárja, húsz millió euróért már birtokon belülre lehet kerülni. A Batard Montrachet-én a minap egy 416,16 négyzetméternyi (1/24-ed hektár) terület kelt el másfél millió euróért. Burgundia termésének alsó két szegmensében tizenkét-tizenöt euró körül kezdenek palackonként árazni és hatvan eurónál állnak meg. A Premier- és Grand Cru-kön termett boroknál hétköznapi dolog egyetlen palackért több ezer eurót adni. Kultikus pincéknél pedig tízezer eurót is kifizetnek a friss évjárat palackjáért a gyűjtők. Persze, miután a pince várólistájára felkerültek.  

Sorolhatnám hosszan hány alkalommal érdemelte ki a legmagasabb ligába kerülést és hány egy-, két-, három Michelin csillagos étterem borlapjain szerepelnek, sőt poharazzák is Szepsy István borait Londontól Hong-Kongig. A bordeaux-i Sauternes luxuspincéjéből a Chateau d’Yquemtől a 2001-es palackjának tartalmát ötszáz euróért már meg is lehet kóstolni. E francia pincészet boraihoz szeretik hasonlítgatni a Szepsy Aszúkat, de csak addig, amíg ki nem derül, hogy a francia a magyarhoz képest gyengébb savérzete miatt alul nem marad.

magyar_nemzet_muszajluxus_kicsi.jpg

Mindez idő alatt Szepsy István falujában a Mádi Kör a hagyomány, a minőség és az eredet védelmének érdekében alakult meg, tömörítendő azon pincészeteket, melyek értik és érzik, hogy miért muszáj nagyszerű borokat készíteni. De ne feledkezzek meg arról a közel ötven, a borvidék egészéhez képest még mindig kisebbségben lévő családi és más különféle tulajdonosi szerkezetben működő borászatról, akik az általa kitaposott ösvényen haladnak.

„Vannak és lesznek is olyan dűlő-, sőt parcellaszelektált aszúink, a hozamból adódóan csak nagyon alacsony palackszámmal, melyek az eddigiekhez képest ezerötszáz százalékos emeléssel kerülnek piacra. Az ezer euró ahhoz kell, hogy komolyan vegyenek bennünket, hogy tekintélye legyen a borvidékünknek. De a boraink többsége eztán is hozzáférhető lesz a borkedvelő magyar középosztály számára.”

Amióta Szepsy Istvánt faggatom, mindig beszélt a magas árról, de ez soha nem a luxusmárka hajszolása volt. Hanem egyrészt a szőlőben Szepsyéknél egyébként egész éven át foglalkoztatott hegyaljai ember életminőségéről szól. Amit pontosan lát Szepsy István, hisz nem csak benne él a tájban, de minden hajnalban maga is beül a volán mögé, hogy összeszedje a szőlőjében dolgozó asszonyokat. Másrészt egy-egy hektár termővé tétele iszonyatos ráfordítással valósítható csak meg, és a legjobb fekvések közül még sok nincs is művelés alá vonva. Egy bozótos kipucolásától kezdve a szőlőtelepítésen át az első termésig évek telnek el, egy jó fekvés hektárja harminc-negyven millió forintot felemészt. A tokaji földterületek a fent ismertetett európai árakhoz képest sehol sincsenek, de a fenti költségek a borok jelenlegi árszintje mellett erőn felüli áldozatokat követelnek a termelőktől, de a földből, szőlőből élők jövedelemszintje sem hasonlítható össze egy burgundiai termelőével.

Mindezek alapján erősen támogatandó Szepsy István, amikor újabb mérföldkőnek tekinthető döntést jelent be, bizonyos dűlő- illetve parcella szelektált aszúi árával kapcsolatban. 

szepsy_istvan_csukottszem_napfeny_kicsi.jpg

Szepsy István

Végül pedig a pénzre egyáltalán nem váltható, de az egész borvidék emelkedését szolgáló szellemiségről is szólnom kell, ami nélkül Szepsy István nem lenne az, akinek a kezdetek óta ismerem. Hosszú évek óta áll tudatosan önnön lényéhez, a Teremtést alázattal szemléli, de társteremtőként is tekint emberi működésére. Természet imádatáról árulkodik egy néhány éve nekem tett megjegyzése, hogy őt az különbözteti meg a világ más borászaitól, hogy belülről is látja a szőlőnövényt. Mostani telefonbeszélgetésünk vége felé csak új dűlőszegletet, más fürtalakzatot és érésdinamikát fedez épp fel, amint a Betsek dűlőben sétál. Látja, mely parcellákat rendelte a Teremtő kizárólag csúcs aszú készítésre. Szepsy István kisugárzását a látható és megfogható világon túli dolgok, és a lélek iránt kicsit fogékonyak egyből érzik. 

A beszélgetés elején felvetett felelősségérzetéről pedig így elmélkedik, „A szakmai továbbfejlődés szükségessége, folytonos akarása és egy érzéstömeg áll mostani döntésem mögött. Elérkezettnek látom az időt, mert tapasztalom, hogy mennyire kínlódik a vidék, emberek és borászatok egyaránt. A magyar értékeket ilyen módon is a végsőkig elmenve meg kell jeleníteni! Csodálkozzon ránk a világ!” – zárja a telefonbeszélgetést a borász. Tokaj a világ borvidékeinek sorában már századokkal ezelőtt kiérdemelte a királyi jelzőt - teszi hozzá e sorok írója - akkor most, amikor egyedülálló, megtapasztalható és valós értékeit precízen és szívvel is térképezik, valóban eljött az ideje, hogy pénzzel is visszaadják a rangot. Ez is a felelősség része, mert vannak, akik csak a számokból értenek.

Tallián Hedvig

(Az írás a Magyar Nemzet 2015. augusztus 13-ai nyomtatott számában jelent meg.) 

Címkék: luxusbor London Magyar Nemzet Szent Tamás Demeter Zoltán Szepsy István Úrágya Tallián Hedvig Financial Times Betsek Jancis Robinson MW Forczek Ákos Egon Müller Chateau dYquem

2 komment

Németország legnevesebb borászának, Egon Müllernek ítélték oda a “Winemakers’ Winemaker Award 2015”-öt, azaz a Borászok Borásza 2015 díjat. A Master of Wine Intézet és a The Drinks Business című szaklap adományozta díjjal a kiemelkedő borászati teljesítményt ismerik el 2011 óta, és minden évben a korábbi évek díjazottjai - 2011-ben Peter Sisseck of Dominio de Pingus (Ribera del Duero, Spanyolország), 2012-ben Peter Gago of Penfolds (Adelaide, Ausztrália), 2013-ban Paul Draper of Ridge (Sonoma, USA) és 2014-ben Anne-Claude Leflaive of Domaine Leflaive (Burgundia, Franciaország) - is csatlakoznak a döntőbírákhoz.

egon_muller_k.jpg

Egon Müller

A világhírű moseli Egon Müller Scharzhof birtok jelen pillanatban az 1959-ben született és most díjazott Egon Müller IV. tulajdonában van. A kitüntetett, apjától, Egon Müller III-tól 1991-ben vette át a birtok irányítását a világ számos jelentős borászatának megismerését követően.  A Müller család hat generáció óta birtokolja a neves grand cru szintű földdarabot a Scharzhof-ot. Egon Müller IV. tudását exportálva túllépett Németország határain. Jelen pillanatban két kontinens három országában termel kizárólag Rajnai Rizlinget. Ausztráliában Adelaideben társult egy szőlőtermelővel, valamint az Esztergomtól néhány kilométerre északra fekvő szlovákiai Muzslán a Chateau Belá is irányítása mellett készít rizlingeket. Egon Müller a termőhelyek adottságait kihasználva lenyűgöző stílusban játszik a Rajnai Rizling nyújtotta széles skálán, a teljesen száraz ausztrál és muzslai rizlingektől, a félszáraz moseli borokon át az egészen elképesztő természetes cukortartalommal bíró Trockenbeerenausleseig.

egon_muller_fekvo_uveg.jpg

A német borász angliai és egyben magyar kereskedőjének gratulációját fogadva megjegyezte, “A díjjal családom hat generációjának munkáját is elismerték, és külön öröm, hogy ebben az önjelölt borújságíróktól hemzsegő világban igazi szakemberektől, borászkollégáktól ítéltetett meg számomra a Winemakers’ Winemaker Award 2015.“

Egon Müller nős, felesége Valeska (Ullmann) lengyel grófnő, szerelmükből két gyermek született. A Müller család generációi egyébként 1790 óta ugyanabban a kúriában laknak. A családi legendárium szerint Egon Müller születését követően hamarabb kapott pár csepp bort édesapjától, mint anyatejet. A világ szeme azonban hamarosan már a tizenkét éves Egon Müller V-ön lesz, hogy vajon továbbviszi-e Németország leghíresebb szőlőbirtokát.

Egon Müller borait Magyarországon a Top Selection Kft. forgalmazza.

Tallián Hedvig 

Címkék: Rajnai Rizling Mosel Muzsla Top Selection Egon Müller Adelaide Scharzhof Winemakers Winemaker Award 2015 Masters of Wine Institute The Drinks Business

Szólj hozzá!

Incselkedés és elegáns méltóság, azaz még véletlenül sem a kezdők bora a Pinot Noir. Pláne nem az, ha Burgundiából a fajta szülőföldjéről származik. Kifinomultság, alázat, türelem, tudás és nem utolsósorban szenvedély is szükséges a fajta értékeléséhez. Különösen, ha azokról a borokról van szó, melyeket a minap egy kiművelt szájú társaság kóstolt.

E nem hétköznapi borestnek a hazai értő közönség almamáterének számító Borkollégium adott otthont, február 23-án egy télvégi szürke hétfő estén. A Burgundia testközelből című kóstolóra a ház asszonya dr. Mészáros Gabriella AIWS és Jankovics Péter a Top Selection Kft - a DRC borok hivatalos magyarországi forgalmazója – ügyvezetője szervezésében került sor. Céljuk a Burgundia kínálta magasiskola borainak értő körben történő megtapasztalása volt.  

burgundia_pasaret_teljes_borsor_kkkk.jpg

Kóstolás előtti pillanatban a borsor 

Mészáros Gabriella az est megnyitásakor megjegyezte „Végre sikerült szakítani azzal a nem szerencsés hagyománnyal, mely az utánozhatatlan és elérhetetlen borokat messzi távolságba helyezte mindennapjainkból. E nem hétköznapi testközeli élmény ezúttal a Pinot Noir igaz lelkületének megismerésére ad lehetőséget a tizennégy megjelent kóstoló számára.”

Jankovics Péter kiemelte, külön öröm számára az, hogy e borok nem gyűjtők pincéiben várják, hogy kinyíljanak és nem is aukciós házak kikiáltására várnak, hanem több értő száj egyszerre élheti meg e borok nagysága nyújtotta élményt.

Az exkluzív kóstoló természetesen zárt körben zajlott és a tizenkét tételes sor testközeli megtapasztalása komoly belépő díjjal párosult. Négy pincészet a Domaine Baron Thenard, a Domaine David Duband, a Domaine Comte George de Vogüé, és a Domaine de La Romanée-Conti borait öntötték a poharakba.

A Thenard család kétszázötven éve vetette meg lábát Givryben. Egyébként a borvidék arany részén ezen belül is a vágyott Montrachet-ban egy tagban két hektárt tudhatnak a magukénak. A ráhangoló borok után, itt, a Givry-jükkel indult a sor.

David Duband nem beleszületett egy nagy múltú birtokba, hanem egy, az apja által nekiszegezett kérdésre igent mondva, maga építette fel pincészetét. La Revue du Vin de France háromcsillagos borászatai közé tavaly került be ez az újhullámos fenegyerek. Pincészetéből öt bor nyílt ki az est folyamán.

A Domaine Comte George de Vogüé több mint ötszáz éves múlttal és két grand cru dűlővel is dicsekedhet. Kimagasló pincészetté 1990 táján a gyökeres minőségi változások érdekében meghozott döntések után váltak. Három borral szerepeltek a sorban.

A Domaine de La Romanée-Conti a borvilág vágyott bor-műkincseit termelő kultikus pince nem csupán a borvilág legmagasabbra pozicionált italait kínálja, melyek biodinamikus termesztéssel születnek, de több mint másfél évezrednyi múltba is képes e pince visszavezetni történetét. Három tételük koronázta meg a kóstolót. Íme a borsor:

Baron Thenard Givry Rouge 1er Cru Les Bois Chevaux 2009

David Duband Chambolle-Musigny 1er Cru Les Gruenchers 2011

David Duband Charmes-Chambertin 2011

David Duband Nuits-Saint-Georges 2010

David Duband Chambolle-Musigny 2010

David Duband Clos de Vougeot 2010

Domaine Comte Georges de Vogüé Chambolle-Musigny 2011

Domaine Comte Georges de Vogüé Chambolle-Musigny 1er Cru 2011

Domaine Comte Georges de Vogüé Musigny Vieilles Vignes 2011

Domaine de La Romanée-Conti Vosne-Romanée 1er Cru 2008

Domaine de La Romanée-Conti Vosne-Romanée 1er Cru 2006

Domaine de La Romanée-Conti Grands Échézeaux 2009

drc_premier_2008_k.jpg

A borok nagyszerű állapotban bizonyították Burgundia különlegességét. Kóstolási jegyzetekkel nem szolgálhatok, nem akarom elmagyarázni azt, ami megtapasztalás nélkül felfoghatatlan. Konklúzióként elmondható, hogy egy emberként tette le a társaság a voksát a Domaine de La Romanée-Conti Vosne-Romanée 2006-os premier cru-je, mint adott időpillanatban legjobban tetsző tétel mellett, ugyanakkor a grand cru-k magabiztosan hozták a tőlük elvárt mély komplexitást, utánozhatatlan egyediséget és évtizedes potenciált. E sorok írója pedig még annyit fűzne hozzá az élményhez, hogy a selymes savakból, gyümölcsökből és felkavart sűrű avarillatból kibomló igézet régmúlt időkbe vitte képzeletét. Női kacajok, incselkedéssel átszőtt fájdalom és bujasággal dús boldogság egyszerre villantak ki a poharakból, és a megigézett képzelet horizontján messzi földek meghódítására induló lovagok árnyképe is felderengett…

A szervezők újabb kóstolót ígérnek.

Tallián Hedvig

Címkék: Vogue Pinot Noir Jankovics Péter Burgundia Top Selection Domaine de la Romanée-Conti Duband DRC Montrachet Grand-Échézeaux Vosne-Romanée dr. Mészáros Gabriella AIWS Domaine Baron Thenard Domaine David Duband

Szólj hozzá!

Több hetes várakozás és izgalom előzte meg azt a november eleji vasárnap éjjelt, amikor végre bepakolhattuk a cókmókjainkat egy sok tízezer kilométert megjárt Peugeot Boxerbe. Vállfákon a puccos ruhák, dobozban az ajándék Szepsy Úrágya Furmintok, az utastérben meg pokrócok a csökkentett komfortfokozatot kiegyenlítendő.

Hetek óta vártuk, hogy végre megjöjjön az e-mail a Romanée-Conti adminisztrációjától, amiben tudatják, hogy mikor vehetjük át a borokat. Megjött a levél. Benne a kérdéssel: hogy akkor ugye személyesen visszük el a pakkot? Hát persze!!! Eddig csak elméletben, bortanulmányaim és borélményeim által jártam Franciaországban. Személyesen még soha.

De ha már átautózunk Európa másik szegletébe, akkor útba kell ejtenünk még néhány, a Top Selection kínálatát gazdagító pincét. Így is lett. Bebugyoláltam magam a plédekbe az éjszakai zimankóban a kisteherautó anyósülésén, Péter pedig gázt adott. Irány az első célállomás, az ezerkétszáz kilométernyi távolságban lévő Elzász, a Maison Trimbach.

Ausztrián keresztülhajtva, a ködbe és éjszakába burkolózott nagy Németországon át vitt sok száz kilométeres utunk. Németországból nem látszott semmi, így egyrészt az autópályák méretéből és simaságából tudtam némi következtetést levonni, másrészt a csili-vili tisztaságú wc-k látványából az országra vonatkozóan. Ugyanakkor a hajnali öt előtt elindult masszív személyautó- és kamionforgalom mindennél jobban elárulta, hogy a németek mennyire véresen komolyan veszik magukat autóiparostul, és mennyire keményen repesztenek Európa gazdasági sztrádájának élén. De, hogy korábban kelnek a többi uniós polgárnál, az szent. Én viszont a sötét autópálya-monotóniától a kínkeservvel megérkezett hajnal-hasadásra annyira eltompultam, hogy reggelre hirtelen eltűnt Európa.

Másfél órácskányit „pihentem”. Átaludtad Strasbourgot, Elzászban vagyunk – magyarázta a koordinátákat Péter, míg gyűrötten feltápászkodtam vízszintesből függőlegesbe a valóban nem annyira kényelmes teherautó ülésén és megpillantottam a Vogézek láncolatát. 

ELZÁSZ, RIBEAUVILLÉ, TRIMBACHÉK

Hogy fogok én ebben a „kialudt” állapotban kóstolni? – aggodalmaskodtam, míg megtaláltuk a Ribeauvillébe (Ribovili) Trimbachékhoz vezető mellékutat. S szemet dörzsölve, ásítozva ámuldoztam az elzászi települések mesebeli látványán. Ez pompás! - lelkendeztem, míg a boulanger-ek (pékek), a timber frame (külső gerendás) homlokzatú házak és szűk utcácskák közt az utat kerestük körbe-körbe karikába. Mert Bori a GPS csak mondta, és mondta, de minek?!

Okosabbak voltunk nála. Délelőtt tíz órára befutottunk Trimbachék udvarára. Tíz perc múlva pedig a platónkon landolt a Magyarországra szánt Trimbach rakomány. Gewürtztraminer-ek, Pinot Blanc-ok, Pinot Gris-k és az ultra szárazságú és eleganciájú Rajnai Rizlingek. 

Ribeauvillében a Maison Trimbach - a pincészet összes melléképületeivel - kisebb gyár méretűre rúg. Udvarukra, érkezésünket követően, egy litván kamion is betolta hatalmas, borra szomjas testét. S mire felocsúdtam a hosszú utazás tortúrájából, irodájuk ajtajában felbukkant - mint utóbb megtudtam a testvére, Pierre által csak Hercegnek titulált - Jean Trimbach, a négyszáz éves borászdinasztia kereskedelmi és marketing igazgatója. Ők Elzász legelőkelőbb pincészete. Jean és Pierre a tizenkettedik generáció - vagy, ahogy Jean mondja, a présbe beleszületettek -, mely bort készít és értékesít az 1626-ban alapított birtokon. A család nemzetközi hírnevét azonban az 1839-ben világra jött Frédéric Emile alapozta meg. Emléke előtt Riesling Cuvée Frederic Emil nevű átlagosan negyvenöt éves tőkékről és mészkő alapról szüretelt boruk tiszteleg.

Jean Trimbach németes külsejű sudár ember. Határozott, de mosolygós. Kóstolótermükbe invitál és tölt, tölt és tölt. Kristálytiszta, feszes Rajnaikkal kezdünk majd a „vendanges tardives” késői szüret Gewürtztramininél rakjuk le a poharat.

Elragadtatásomat a Clos Sainte Hune 2009-nél nem tudom elfojtani és nem is akarom. Ez a bor az elegancia magasiskoláját képviseli. Az angol Decanter 1990-es évjáratáról csodálattal írt, egész oldalt szentelve nagyságának. Jean pedig csupán a világ legjobb Rajnai Rizlingjeként beszél róla.

trimbach_c_st_hune_frederic_emil-cimke_kicsi.jpg

Elzászi nagyágyú. Négyszáz angol font. Ezt a bort a kétszáz éve a család tulajdonában lévő „Rosacker” Grand Cru besorolású dűlő aldűlője a mindössze másfél hektáros „Clos St Hune” adja. Tőkéinek átlagéletkora ötven év. Terméséből maximum nyolcezer palackra futja évjáratonként. Trimbachék Grand Cru-in bio művelés zajlik, a cél mindig a talaj és a növényzet egyensúlyának megtalálása, megtartása, jellemzően terméskorlátozásra sincs szükségük, hisz az öreg tőkék már beálltak. Boraik a világ huszonkilenc három Michelin csillagos éttermének borlapjain elengedhetetlen szereplők.

A bort tisztelők közt magától értetődik, hogy a legnagyobb nedűk szent helyekről származnak, és rendre fel is tűnik a szent megjelölés a címkéken. A legenda szerint „Clos St Hune” borának termőhelyén egy szerzetes a vizet borrá változtatta egykoron. Tiszteletére St Hune néven templomot emeltek az utódok.

E Rajnai Rizling pedig összehasonlíthatatlan egyéniség. Légies eleganciával ötvözött dús ásványosságából kibuggyan az öröm. Összenyitja a dimenziókat, és fenn van már a platónkon néhány palackja, de a kistestvéreiből is jut Magyarországra. A hatalmas hordókkal teli pincéből feljőve távozóban még kötelező fényképezkedés a pinceajtó előtt Jean Trimbach-hal. Az autóban pedig feljegyzem: negyvenöt hektár saját területről és még felvásárolt szőlőből is dolgoznak. Elzászban egy hektár ára pedig kétszázezer eurótól indul és egymillió körül áll meg az ár. Hogy ez a csillagos ég? A java még csak most jön!

Irány Burgundia és a Domaine de la Romanée-Conti ...

Tallián Hedvig

Címkék: rajnai rizling Úrágya Szepsy Elzász Top Selection Jean Trimbach Trimbach Clos St Hune

1 komment · 1 trackback