A Rajnai Rizling koronázatlan királya, három ország két kontinensén dolgozik virtuóz módon a fajtával. Ő családja hatodik generációja, aki a legnevesebb német dűlőt a Scharzhofot műveli. Innen származó borait a világ legdrágábbjai közt tartják számon. Jelentős szakmai grémiumok tagja és nemrégiben a Masters of Wine Institute „A borászok borászává” választotta. EGON MÜLLER a hazánkban borait forgalmazó Top Selection tulajdonosainak meghívására április végén Budapesten járt, ebből az alkalomból faggattam életéről.
Negyven éve Németországban igencsak gyengélkedett még a borászat, miközben a rómaiak előtti időkre lehet visszavezetni borkultúránk nyomait. Lényegtelen, hogy a kelták vagy a rómaiak hatása-e jelentősebb. Sokkal fontosabb, hogy a Rajna bal partján a francia hagyomány volt meghatározó. Ebből eredeztetve pedig a dűlő karaktere, tehát a bor eredete a fontos. Családunk a XVIII. század vége óta foglalkozik szőlőtermesztéssel és borkészítéssel. A birtokot 1797-ben hét gyerek közt kellett felosztani, a Scharzhof ekkor került az első Egon Müller tulajdonába. Én a negyedik, fiam pedig az ötödik Egon Müller a generációs láncban.
Egon Müller I.
Apám negyven évvel volt idősebb nálam. Huszonhat évesen 1945 után jött haza a háborúból, harcolt Lengyelországban, Olaszországban, Franciaországban, a háború befejezése előtt még Magyarországon is járt. Semmit nem tanulhatott és a világot sem láthatta, épp ezért azt akarta, hogy én bejárhassam azt.
Egon Müller édesapja Egon Müller III.
Képtelen lettem volna irodában dolgozni, így borászatot tanultam Geisenheimben 1980-83 között. Pincénket pedig azután vettem át 1988-ban édesapámtól, hogy eltöltöttem egy évet Sauternesben, illetve még egyet Kaliforniában Robert Mondavi birtokán. Emlékszem mennyire féltettek, amikor átutaztam New Yorkba, nehogy bajom essék. Akkoriban még igen veszélyes városnak számított New York, tele volt pezsgéssel és élettel. Azokban az években Amerika sokkal nyitottabb volt. Könnyű drogot is kipróbáltam, de ma már nem tenném. Amikor az ember fiatal, kell, hogy hibázzon! Gyerekeimnek is bevallottam, és a saját belátásuk szerint dönthetnek, hogy miként cselekednek, ha úgy alakul. De fontos! Ha hibáznak, vallják be!
Feleségem Valeska nagyszüleit - akik a közelünkben laktak -, apámék meghívták vacsorára. Ők egyébként a háború után Lengyelországból, Gdanskból menekültek át az NSZK-ba. Ők is mezőgazdálkodásból éltek és szoros barátságot ápoltak apámékkal és e vacsorára hozták magukkal a lányt is. A többi pedig már történelem. Szerelmünkből két gyermek született. Kislányom Isabelle tizenegy éves, ő a boszorkányok éjszakáján jött a világra. Egon fiam pedig tizenöt, három éve önszorgalomból oly komolyan méhészkedik, hogy egy japán üzletember már meg is egyezett vele.
Az 1971-es német bortörvény a kisbirtokoknak kedvezve rendet teremtett és ezzel tizenkétezer dűlő leve kerülhetett a poharakba. Célja az volt, hogy mindenki jó bort hozhasson forgalomba. Dűlőnk a Scharzhof - a leghíresebb német grand cru - e törvénynek köszönhetően ekkor tizenhétről huszonhét hektárosra növekedett. De tizenkét évre volt szükség, hogy célt érjen a törvény, és több mint két évtizedbe telt a német bor presztízsét rendbe tenni. Bár, még mindig van mit behoznunk.
A Scharzhof dűlő Müller család tulajdonába kerülésének okirata
A Rajnai Rizling a legnagyszerűbb szőlőfajta ezt nem csak én állítom. Emlékszem mennyire boldog voltam, amikor 1980-ban egy könyvesboltban rábukkantam egy francia bor enciklopédiára, amiben Frank Schoonmaker a háború utáni időszak nagy borszakírója ugyanezt állította a Rajnairól, persze a Scharzhof dűlőről is szuperlatívuszokban írt. 2005 óta már három országban dolgozom kizárólag ezzel a fajtával. Ausztráliában Adelaideben és Szlovákiában Muzslán a Chateau Bélában is van borászatom. Ausztráliában kivételesen jó a borászati oktatás, de úgy érzem, hogy ott valami beékelődik a végeredmény és a cél közé. Európaiként szeretem, ha a dűlő beszél, ha megjelenik a borban a generációk óta ismert különleges stílus. Ez a termőhely tisztelete. Hasznos dolog a régiek tudását és gyakorlatát beépíteni. A bélai borokra is büszke vagyok, de az ausztráliaiak miatt kissé skizofrén a megélésem. Persze szeretnék majd a déli féltekén is eltölteni egy teljes szezont, hogy jobban érzékeljem a termőhelyet.
Kizárólag pala adja Moselben a Scharzhof altalaját. Középső és nyugati területei morzsalékos szerkezetűek. Az ültetvényen a szőlőtőkék életkora nullától száz évig terjed. Nem trágyázunk, a tőkék saját magukat szabályozzák. Átlagos termés mellett 2013-ban tíz hektoliter bornyi szőlőt szüreteltünk le egy hektárról. Kiváló évjáratokban a botrytis is megjelenik, és ebből adódóan széles skálán mozog a borok iskolázása. Trockenbeerenauslese-énk palack ára kiskereskedelmi forgalomban ötezerötszáz angol font, az 1999-es ára pillanatnyilag nyolcezer angol fontra rúg.
Szüret a birtokon
Németországban a háború után mi, a mezőgazdaságból élők éreztük meg utoljára, hogy kezd talpra állni az ország, akkor még hat napos volt a munkahét. Spórolni kellett mindennel, nagy volt a hiány. Egy vekni kenyeret egy hétig beosztottunk, bár nem voltunk szegények. Ma fájdalommal nézem, hogy mekkora a pazarlás.
Kisfiú voltam és kapható a mókára, egyik nyár végén édesapám születésnapját és a szüret végét is nagy lakomával ünnepeltük. A pincemesterünk segédje őrülten jó humorral megáldott ember volt, így aztán amikor a szüleim nem látták, töltögetett nekem is egy kis bort. Persze édes volt és nagyon ízlett. Apám meg csodálkozott a nap végén, hogy mi történt velem. Ekkor estem át a tűzkeresztségen.
Elkeserít, hogy bár 1959-ben születtem, mégis folyton bocsánatot kell kérnem a háborúért. Mint egy pavlovi reflex épült belénk, pedig saját tapasztalatunk nincs róla. Arra lettünk tréningezve, hogy folyton bocsánatot kérjünk. Ha ezt meg merem kérdőjelezni, akkor nem tekintenek politikailag korrektnek. Nem mellékes egyáltalán, hogy a francia határ közelsége nem húz éles választóvonalat franciák és németek közé. Mindig erős hatással voltunk egymásra. Sem büszke nem vagyok, de nem is szégyellem, normálisan élem meg, hogy német vagyok.
Egon Müller IV.
Barcelonában éltem át a legnagyobb gasztronómiai élményem a három Michelin csillagos El Celler de Can Rocában. A spanyolországi importőröm résztulajdonosa a helynek, így kaptunk asztalt néhány hónap alatt. Egyébként egy évre előre kell foglalni, ha az ember be akar jutni. Királyi elbánásban részesültünk. De ez hagyján! Az ételek annyira nagyszerűek, hogy minden egyes falattól tágra nyílik az ember szeme, és minden érzékszervre szükség van, hogy befogadjuk és feldolgozzuk a Roca okozta élményt. A gasztronómiai örömök mellett persze sportolok is, futok és kerékpározom. Segít egyensúlyban maradni.
Hiszek Istenben és templomba is járok vasárnaponként. Sokkal könnyebbé teszi az Isten hit az életem. Ráadásul Istennel meg tudom osztani a felelősséget. Biztos vagyok benne, hogy Valami irányítja az Univerzumot, és ez megengedi, hogy egy részem örökké gyerek maradjon. Mivel sokat utazom a világban sok mindent látok és tapasztalok. Túlburjánzik a képmutatás és az álszentség. Sokkal kevésbé vagyunk fontosak, mint hisszük. A természet el van az ember nélkül is.
Tallián Hedvig
(A portré a VinCE Magazin Amiért élek rovatában 2015 júliusában jelent meg.)
