- avagy kérdések a borgyűjtés elméletéhez -
Ezer palackból áll a gyűjteményem, kivétel nélkül ez a szám hangzik el a magyar borgyűjtők szájából, ha szóba jön, mennyi bort halmoztak fel az évek során. Érdekes, hogy nem hatvanhétre, nem háromszázhetvenre és nem is négyezer hatszázra rúg pincéjük becsült palack tartalma. Mindig ezer! De vajon mit tartalmazhat ez az ezer? Látatlanban mondom, hogy komoly egri, villányi és szekszárdi palackokat valószínűleg. Tokajiakat pedig biztos. De aki megszállott borrajongó, az kétséget kizáró módon külföldi hegyleveket is gyűjt. De honnan? Saját szájíz kielégítésére, adott borrégióból például Rioja-t? Vagy klasszikusok „muszáj, hogy legyen belőle” kategória alapján bordóit? Ám, ha kifinomult borértő az illető, burgundit és moselit is bespájzol? Esetleg kedvenc borászának minden egyes évjáratából bevásárol? A borászt ezzel is segítő, bankhitelt kiváltó módon? Azaz bort gyűjteni tőkeigényes szenvedély? A spekulánsokról nem szólnék. Tehát mit kell mindenképp tartalmaznia egy komoly borgyűjteménynek? Szepsyket? Romanée-Contikat? Magyarország már rendelkezik komoly borgyűjtőkkel? Ők vajon, hogy határoznák meg borhoz való viszonyukat? Kik ők? Tényleg ezer palackból áll a gyűjteményük?
Tallián Hedvig
