Négyezer kilométer, öt borvidék, pár tonna bor, ízek illatok, benyomások. Jelentés Európa szőlőskertjeiből 2017 májusában, 2. rész.
Gömbölyded fülig mosoly ember fogad minket Givryben, ő a közel háromszáz éve alapított birtok feje Baron Thenard Jean Baptiste. Vele és napbarnított apró Sanco Panzájával, - itt fordított a testtömeg index, mint Servantesnél - az érkezés lendületével sétálunk át a közeli a XVII. század végén épített pincerendszerhez. Semmi fakszni, csak a történelmi falak nehéz, zömök egyszerűsége. Vajon mit rejt a mélység? Alászállunk a hűvös sötétbe. A bemelegítő friss tételek kóstolása után mélyebbre sodródunk, egy, a tokaji Rákóczi Pincéhez mérhető nagyságú pinceágba. A hatalmas boltozat alatt egymáson pihennek a tölgyfahordók. A dundi francia, úgy tesz, mintha nem beszélne angolul, legalábbis spórol vele, de humora leleplezi. Amikor rákérdezek a hatalmas ászokhordó pucolásra, majdnem bebocsátást nyerek az egyikbe és kis híja, hogy nem avanzsálok hirtelen burgundi vendégmunkássá. Remek alkalom, hogy megtudjam, csak franciákkal dolgoznak a szőlőben.
Givry, bár Burgundia arany részétől délebbre fekszik, de a borvilág is elismerően csettint, ha a chalonnaise-i városka termőhelyei kerülnek szóba. A Givry adta vörösekhez jóval kedvezőbb áron juthatnak hozzá a pinot rajongók, mint az aranybeliekhez. A Domaine Thénard koronagyémántja, ahogy már mondtam az aranyrész legnagyobb presztízsű dűlőjében fekszik. A ma kincset érő két hektárt 1872-ben egy szerencsés véletlen folytán vásárolta meg az ükapa. Tehát egy Le Montrachet tulajdonos pincéjében álldogálunk kóstoló pohárral a kézben.
A szerző Baron Thenard Jean Baptiste-tal a Le Montrachet dűlő levét rejtő hordók közt
A Le Montrachet a világ legdrágább chardonnay-it adó sovány, márgás mészkő és agyag alapú grand cru. Elegancia ötvöződik komplexitással és mélységgel boraiban. Vendéglátónk oly nagyvonalú, hogy nem egyszerűen csak a friss pinot-kat tölteti a poharainkba, de egy spontán vertikális kóstolót is rögtönöz Montrachet-kból - 2016, 2015, 2014, és egy húsz éves is előkerül a palackhalmok rejtekéről. Bőszen bólogatunk, sóhajtozunk és mosolygunk, mást nem is lehet ennek a mókás, bőkezű francia embernek a társaságában tenni, mint nevetni. Még belém is visszatér az élet és érzékelek valamit a náthám mögül a Montrachet-i nagyságból. S hadd legyek pimasz - miközben persze nem hasonlítgatjuk össze a szőlőfajtákat –, de a Szent Tamás dűlő furmintja előtt a Montrachet is meglengetné összes szőlőlevelét. Ahogy egymást tisztelő nagyságok viseltetnek egymással szemben az emberi létben. Be kell vallani, igazi legenda évjáratait forgatgatjuk a szánkban.
E nagy múltú pince mindig palackozott magán vevőknek, így a francia elnöknek, és a katolikus egyházfőnek is kerül az asztalára a Montrachet-ból. Elárulom, egy palack világpiaci ára százötvenezer magyar forintra rúg. Más Montrachet tulajdonosokéi ennél még drágábbak, nem is beszélve a kultikus Romanée-Conti Montrachet-járól, mely ennek sokszorosa, de türelem, oda csak később érkezünk meg, és ott amúgy is a vörösökön lesz a hangsúly.
Ugye nem gondolják ezek után, hogy a magyar bor drága?
Tallián Hedvig
