Csopak neve Jásdi István személyével forrt össze. Szekszárdért Heimann Zoltán dolgozik gőz erővel. Tokaj-hegyalján pedig Szepsy István nélkül nincs furmintos forradalom. Miközben éledő borvidékeink újjászülető fajtákkal hódítanak, e karakteres apák mögött már hallatják hangjukat a fiúk. Zajlik a trónöröklés. Az 1973-as születésű Jásdi Attila polgári szakmáját tekintve ügyvéd, egyelőre „kisinasként” veszi ki részét a családi birtok ügyeiből. Az 1987-es születésű német és francia egyetemeken tanult borász, ifjabb Heimann Zoltán két éve teljes jogú szakembere családi borászatuknak. Az 1980-as születésű ifjabb Szepsy István a Corvinus Egyetemen szerzett borász diplomát, az ő neve nem csak édesapjáéval forrt össze, de a legismertebb magyar település szintű bort is neki köszönheti a borszerető közönség. A Four Season’s Kollázs éttermében e három trónörököst ültettük egy asztalhoz, hogy apáikról, apaságról, trónöröklési kérdésekről és világszínvonalú borról gondolkodjanak együtt.
(X-FAKTOR A PRÉSBEN címmel jelent meg az alábbi interjú a Magyar Nemzet Magazin szeptember 26-ai számában rövidített változatban.)
Augusztus végén, a szüret előtti utolsó pillanatokban beszélgetünk. Milyen munka mellől jöttetek el beszélgetni?
Kollázs Brasserie & Bar (Bakos Zoltán felvétele)
Ifj. Szepsy István - Ma kezdtük meg a technológiai felkészülést a szüretre. Szárazság volt - száznegyven milliméternyi csapadék esett augusztus közepéig, ez nagyon kevés, erősen érződik a tőkék közti kondíciókülönbség. Később szoktuk, de már szeptember első napjaiban szedni fogjuk az első furmintokat.
Jásdi Attila - A cserszegit szedjük. A pince elő van készítve. Az eső épp jókor jött. Bár én csak kisinasként veszek részt a szüretben. Beállok kis vasvillámmal a zúzó-bogyózó alá és lapátolom, ami kiesik. Ennél bonyolultabb feladatot még nem bíznak rám.
Ifj. Heimann Zoltán - Szüret előtti utolsó palackozások zajlanak a héten. Idén először csináltunk egy verjus-t Tannatból és Sagrantinoból, ezt töltjük le.
Édesapáitok nem csupán a családi birtokot irányítják, borvidékeik meghatározó alakjai is. Nem tűnik egyszerű feladatnak ebben a konstellációban a trónöröklési folyamat!
Jásdi Attila - A fiúkkal ellentétben nekem legalább saját nevem van. Tavaly a vállalkozások átadás-átvételéről rendezett konferenciánkon kiderült, hogy a magyar cégek többsége képtelen megugrani az átörökítést elsőről a második generációra. Beledöglenek, mert az alapító inkább sírba viszi a művét. Átadni vagy nem hajlandó, vagy nem tudja hogyan kellene kivitelezni. Ennek itthon nincs kultúrája.
Ifj. Szepsy István - Nálunk alapvetően más a helyzet, mert a Szent Tamás Pincészet, ahol főborász vagyok, külső befektetői háttérrel született, függetlenül a családi borászatunktól. De nem azért jött létre a Szent Tamás, mert a Szepsyben nem tudtam megmutatni egyéni elképzeléseimet. Hanem, mert voltak meg nem valósult ötletei apának - a település érdekében -, hogy több jó bor szülessen! Engem a Szent Tamáshoz kötnek szakmailag. Nem mellesleg egyszerre csak egy szakmai vezetője lehet a pincének.
Jásdi Attila - Lehet több is. De ha ketten rángatják a kormányt, akkor nem megyünk semerre sem. Azért egy borászat életében is millió kérdésben kell döntést hozni. Szépítgethetjük, de a borászat is vállalkozás.
Ifj. Heimann Zoltán - Nálunk fokozatosan zajlik a váltás. Nem tudom kijelenteni, hogy édesanyám vagy én vagyok-e a szakmai vezető. Megoszlik, hogy az egyes apró döntéseket ki hozza. Egyes ötletek tőlem jönnek, de édesapám valósítja meg őket. Szinergiában működünk.
Ifjabb Heimann Zoltán (Bakos Zolán felvétele)
Jásdi Attila - Mi is. Igyekszem egyre inkább belefolyni a feladatokba, de egyelőre taknyos zöldfülű vagyok a borászathoz. Az ezen túli folyamatokból viszont komolyan kiveszem a részem. A szülő gyermek viszony nem olyan tiszta, mintha Zoli és én leülnénk és azt mondanánk, legyen közös vállalkozásunk, majd kiderül megy vagy sem. A családban többé-kevésbé együtt kell maradnunk. Sok választás nincs.
Magyarországon ismert okokból durván megtört a családi vállalkozások fejlődése. Több száz éves elzászi vagy moseli borászatoknál teljesen normális, hogy újabb és újabb generációk viszik tovább a pincészetet családnevestül. Bár van, aki kirepül, a család magja megmarad. Hogy lehet ezt itthon újjá- vagy felépíteni?
Jásdi Attila - A zöme nem marad benne. Mi hárman vagyunk testvérek. Nekem eddig van három gyerekem. Egy villányi borásztól megtudtam, hogy magyarok, horvátok, németek különbözőképp osztották fel a birtokaikat. Az egészen nevetségesek a horvátok voltak. Tizenkét gyerek esetén a szőlőjét a horvát tizenkét felé elosztotta. Végül tőkéken osztoztak hárman-négyen! El lehet képzelni a szőlő állapotát. A svábok meg azt mondták, egy gyerek örököl, a többi meg megy papnak, katonának.
Ifj. Szepsy István - Az egyik legnagyobb kerékkötője a magyar családi birtokok megerősödésének, hogy kizárólag magánszemély lehet tulajdonosa a földnek. A Szepsy Kft. esetében, ahol kizárólag mi, családtagok vagyunk tulajdonosok mire a kizárólag borból keletkező árbevételből újabb földet vehetnénk, az adminisztrációs teher miatt, a tényleges piaci árnál már ötven százalékkal drágábban tudjuk ezt megtenni. Így „erősödik” a családi gazdaság.
Jásdi Attila - Tokajban legalább van föld. Csopakon már az sincs!
Testvéreitekkel hogy áll az öröklési képlet?
Jásdi Attila - Méreg és tőr! (nevetés) Most néztem végig a Trónok harcát és eléggé benne vagyok a ki kit tesz el láb alól gondolatkörben.
Enyhébb változat?
Ifj. Heimann Zoltán - Szüleim tudatosan erősítették a különbségeinket. Öcsém Gábor orvosi diplomáját szerzi Németországban és hozzám képest igazi világpolgár. Bár kint tanultam én is, de folyton telefonon tárgyaltuk szüleimmel, amit épp tanultam, hogy miként működik otthon. Egyébként én az érettségi körül döntöttem el, hogy borász leszek. István te a szőlőben, nem?
Ifj. Szepsy István - Zsebpénzért jártam dolgozni a szőlőbe általánosban és a sárospataki évek alatt. Akkor annyira azért nem láttam szépnek a hegyet.
Ifj. Heimann Zoltán - Én se szerettem. Szüretkor minden ragadt. A disznóvágás büdös is volt meg véres is.
Ifj. Szepsy István - Visszatérve a testvérekre. Nálunk nincs Trónok harca. Együtt dolgozunk mindannyian, nemcsak Gabival és Kingával, de Zsoltival a sógorommal is. Sokféleképp alakulhat a birtok sorsa. Kérdés, hogy jut-e valahova a márka? Apa meddig akarja csinálni? Egyszerre öregszik és lép magasabb szintre. A furmint egyed- és tömegszelekciója során vett észre olyan termőhelyi talajkülönbségeket, amiket eddig nem láttunk és rendelkeznek azzal az X faktorral, ami erősen kihat a márkapolitikánkra is.
Jásdi Attila (Bakos Zoltán felvétele)
Jásdi Attila - Nálam úgy nézett ki, hogy pesti fiú vagyok és az is maradok. Idejövet az őseim életéről gondolkoztam. Apai nagyapám eredményes vadászpilóta volt, de hazaküldték a frontról, mert kiderült, hogy letagadta egy zsidó nagyszülőjét. Olcsón megúszta. Később meg repülőhadnagyi egyenruhájában flangálva egy őt vegzáló kisnyilast utasított rendre. Nagyapám végül evezősnek állt, és az egyetlen magyar olimpiai evezős érmet ő edzősködte össze. Apám sem borászként kezdte. Ha nekem tíz éve valaki azt mondja, hogy azt fogom csinálni, amit apám, kiröhögöm, hogy kizárt. Mégis tudom követni. Jogásznak lenni jó megélhetés, de nem köt le igazán. Viszont egy növényből kihozni a legjobbat és másoknak örömet okozni azzal, hogy e köré kultúrát építünk gasztronómiával, barátságokkal, ezért hajlandó vagyok negyvenkét évesen pályát módosítani.
Apáitok nem egyszerűen pályát módosítottak, de a hátrányból faragtak előnyt. Szepsy István negyven évesen indul el a csúcsminőség irányába. Jásdi István és Heimann Zoltán a topmenedzserséget hagyták ott a birtoképítésért. A lebutított aszúhoz termelt furmint, a lesajnált olaszrizling és a túltermelt kékfrankos helyére akarnak gyökeres megújulással világsikert s közben közösséget is építenek. Tudatosul Önökben, hogy apáik ehhez az országhoz hozzátesznek?
Jásdi Attila - A rendszerváltás időszaka ez.
Ifj. Szepsy István - Azzal ment el három éve apáéknak, hogy megmentsék a szövetkezeti modellt. Nem a szövetkezetet! Ez a Royal Tokaji-s időszak, de látszott, hogy nem működik. Mindössze egy hektárnyi saját szőlővel kezdte apa 1989-ben.
Jásdi Attila - Csak azért mert apáinkról van szó, nem kell szerénykedni. Igen, mindhárom közösség teremtő ember. Olyan vízióval rendelkeznek, ami működik, nem a pusztába kiabálnak.
Ifj. Heimann Zoltán - Mindhármuknak van víziója, hogy merre kéne mennie az adott vidéknek. Ez a borásztársadalmon belül is különleges. Édesapám édesanyámat hozta helyzetbe, neki kellett a borszakmai részbe belenőnie. Apa a borvidéki és országos borpolitikai projekteket viszi és munkája eredményét érezzük Szekszárdon. Nekem pedig a borkészítés a házifeladatom.
Jásdi Attila - Magyarországon, aki önszerveződő módon próbál a közösség életéhez hozzátenni, az rövid úton rájön, hogy rutin, tapasztalat és türelem nélkül ez nem megy. Hiába a presztízs, az egyesületek kilencven százaléka mégsem jut egyről a kettőre. A civil egyesületet is vezetni kell. Sok amatőr nem tesz ki egy profit. A szakembert viszont meg kell fizetni, és ez a tagdíjból ritkán jön ki!
Ifj. Szepsy István - A Mádi Kör termelőkből áll össze és többségük egyáltalán nem politikus alkat. Két dolog vet véget egy egyesületnek, amikor anyagi témájú kérdés merül fel, vagy ha a munkát valakinek el kell végeznie. A hatékonysághoz szakember kell komoly fizetésért. Országépítők-e? Egyszerre szerencsés és szerencsétlen a helyzet mindhárom borvidéken. A rendteremtés az egyéni elképzelések fizikai megvalósulásával kezdődik és az ebből kinövő szakmai vezetők köré felépülő szakmai szervezetekkel folytatódik. Országos központból ez nem működtethető. Alapvető váz az országos rendhez kell, de borvidéki vezetők nélkül nem megy. Az alapot és igazolást a gazdasági működőképesség adja.
Milyen a világszínvonalú bor?
Jásdi Attila - Kezdem, mint legkevésbé hozzáértő. A magyar borászat gyerekcipőben jár, távol a világszínvonaltól. Ez inkább jó, mert az út elején tartunk. A termőhelyről szóljon a bor, hisz csak Csopakról tudok üzenetet megfogalmazni, ez tesz hitelessé. Fontos az elegancia és a harmónia.
Ifj. Heimann Zoltán - Megismételhetetlennek kell lennie. Unikálisnak és jól kommunikálhatónak. Kérdés, hogy kötődik-e világhírhez.
Ifjabb Szepsy István (Bakos Zoltán felvétele)
Ifj. Szepsy István - Még Tokajban is kevés a világszínvonalú bor. Ide sorolom a tudatosan egy célra megtermelt szőlőt, amiből a hozzá fejlesztett technológia segítségével egységes, harmonikus bort lehet készíteni és márkát építeni rá, mert stabilan komoly minőséget képvisel. Ez az alap adja a volument. Tokaj számára a kitörési pont azonban a termőhelyek bemutatása! Tehát a világszínvonalú tokaji az - akár száraz, akár botrityszes -, amelyikben a termőhely által van benne az a bizonyos X faktor. Tokaj egyike annak a kevés borvidéknek a világon, ahol határozottan meg tud jelenni a bor harmóniájának magját adó termőhely. A Szent Tamás, a Betsek, a Király, és a Percze dűlők egyértelműen ide tartoznak.
Ifj. Heimann Zoltán - Amiről beszélsz az egy-egy kis terület termése. Szerintem a világszínvonalat, nekünk alulról építkezve kell megcsinálnunk. Elvárás, hogy évjáratokon átívelően világszínvonalat hozzon a termék és a borvidék is.
Jásdi Attila - Nincs rossz étel, csak rossz szakács. Én a legbüszkébb a csopaki olaszrizlingünkre vagyok, ez öt eurós bor. Évente negyvenezer palackot hozunk ki belőle. Ár-érték arányban mutasson valaki jobbat a kategóriájában! Az öt eurós is tükrözheti a termőhelyet, ha nem várjuk tőle, hogy ő legyen a gyémánt a koronaékszer tetején, kell a koronába alap is. A belépő bort saját versenytársaival kell összehasonlítani nem a csúcsokkal. Boldogabb országok jelentős mennyiségeket tudnak készíteni világszínvonalon egyenletes, jó ivású, de nem felsőkategóriás borokból.
Melyek a Ti, és generációtok feladatai rövid és hosszú távon?
Ifj. Heimann Zoltán - Haladni évjáratról évjáratra. Elmerülni a termőhelyben. Jobban kihasználni az adottságainkat, kiismerni a szőlőfajtáinkat. Nyitni akár külföld felé is. Munka közben tanulunk, mert nincs olyan, aki ezt húsz éves pontos terv szerint csinálná. Jövő évi feladatom, egy Szekszárdot kifejező hat-nyolc eurós alapbort készíteni. Hosszú távon pedig kiemelni, hogy mi a fontos és egyedi a borvidékben. Szekszárdon ez a bikavér és a kékfrankos, de még az elején vagyunk, hogy bebizonyítsuk egyáltalán magunknak is.
Ifj. Szepsy István - Hosszú távú feladatom az X faktorral rendelkező termőhelyek felfedezése. Ez összefügg azzal a célunkkal, hogy a Tokaji borvidéket, a Szepsyt és a furmintot tartósan a legmagasabb presztízsű borvidékek, márkák és fajták közé juttassuk. Szeretnék komoly szerepet vállalni abban, hogy az egész borvidéket alapjaiban megerősítsük. Ehhez hoztuk létre a Mád furmint mögötti település szintű integrációt. A bor alapanyagául kizárólag mádi termelőktől vásárolt szőlő szolgál, lehetőségeink pedig adottak, hogy egymillió palackkal készítsünk belőle. Cél, hogy minél több embert Mádon tartsunk és minél több ültetvényt megújítsunk. A termőhelyeken dolgozó, szőlőt szerető, rátermett emberekből közösséget akarunk építeni és közben egyre feljebb pozícionálni a dűlős borokat. A helyiekkel együtt lehet megcsinálni ugyanis a világ egyik legnagyobb márkáját.
Jásdi Attila - A borvidéki kihívásokhoz én még kiskutya vagyok. Azt hadd csinálja apám. Egyetértek Istvánnal, jó lenne, ha Csopakon egyáltalán maradna szőlő a következő ötven évben. Hozzátok képest mi mikro borvidék vagyunk. Minthogy az ország legdrágább ingatlanjainak a közvetlen közelében dolgozunk és nem minden szőlőskertre néznek úgy a felső tízezer tagjai, ahol gazdasági épület fog emelkedni jószág itatóval, ezért jó lenne elérni, ha Csopak nem csak Balaton lenne lubickolással. Nyilván a helyieknek fel kell mérniük, hogy a szőlő Csopakhoz hozzáad és nem elvesz. Jó helyzetben vagyunk, mert többen elhitték nekünk, hogy érdemes itt bort készíteni és most azt is elhiszik, hogy érdemes rendes étterembe is beruházni. Nyáron nyílt a Márga, a Sáfránkert, és Homoláék borterasza. Boldogan küldjük a vendéget a szomszédokhoz! Már látszik, hogy a borvidék élete nem a helyi strandhoz kötődik, hanem a csopaki borkultúrához. Személyes feladatom rengeteget tanulni szőlészetről, borászatról. Nem aggódom, mert apám tíz évvel idősebben kezdte, mint amennyi most én vagyok és sikerült neki. Ha jól csinálom, akkor a gyerekeimnek, vagy az unokáimnak ez már természetes lesz.
Kerülgetem a beszélgetés kezdete óta, de édesapáitok karizmatikussága is fontos eleme a sikernek. Nehéz mellettük fiúnak lenni?
Jásdi Attila - Borászat arc nélkül nem megy. Apám fiatalkoromban sokáig elnök-vezérigazgatóként járt haza. Nem volt könnyű. De levetkőzte ezt a stílust. A borászat arra épül, hogy van mögötte egy ember, akivel a borisszák szeretik összekötni a terméket. Ha Peugeot-ót veszel, a kutyát nem érdekli a mérnök személye. De az emberek mindig kíváncsiak lesznek, hogy ki csinálja Szepsy borokat.
Ifj. Heimann Zoltán - A karizma fontos, mert ha jól tesszük a dolgunkat, annak messzire ható következményei lesznek. A borászatot össze lehet kapcsolni az agrárium egyéb elemeivel, de építészettel, irodalommal és természetesen a turizmussal is. Országmarketinget is lehetne rá fűzni.
Konyhaművészet terén hogy álltok? Mádon István kecskefarmot tart, állítása szerint a furminthoz az illik a legjobban. Attila meg budai kert-bor-bárt indított és főz.
Jásdi Attila - Tudsz egyben kecskét sütni?
Ifj. Szepsy István - Tudok.
Jásdi Attila - Majd elárulod, hogy kell? Kaptam kölcsön pörgető berendezést, sütöttünk rajta bárányt. Megpróbálnám a kecskét is elkészíteni.
Ifj. Heimann Zoltán - Indul a buli!
Ifj. Szepsy István - Csak kemencében sütöttem eddig. Általában negyven kilós felnőtt jószágokat vágunk. Húskecskének tartjuk őket és a zsírossága a fontos. Gidákat tejelő kecskéktől szoktak vágni.
Ifj. Heimann Zoltán - Saját kecskéid vannak otthon?
Ifj. Szepsy István - Nem otthon, a Birsalmás dűlő tetején élnek. A család és a Gusteau-ban megforduló vendégek fogyasztják őket. Egyébként egy kecskét kétszer lehet megenni. Egyszer, miután az állatorvos kiherélte és herepörkölt lesz belőle (nevetés) majd a levágást követően. Csak négy éve tartunk kecskét. Soha nem volt állatunk, mert apa nem bírja a szagokat. Kutyát is önhatalmúlag vittem haza. Azért kezdtem el kecskét tartani, mert akartam, és mert az Úrágya dűlővel szemben a Birsalmás hegytető öt hektárnyi vulkanikus sziklarengetegében nem lehet szőlőt művelni. Csak állattartással lehet rendben tartani és a kecske patája bírja egyedül. Nincs állattartás Mádon. A helyiek is feljárnak ide, mint egy falusi állatkertbe. Pedig a szőlő mellett egész más mezőgazdasági értékei is lehetnének a falunak. Ez nem különleges, minden településen kéne legyen négy-öt ilyen.
A huszonkettes csapdája sokaknak apaság és munka összeegyeztetése. Milyen viszonyban áll ez egymással esetetekben?
Jásdi Attila - Együttműködőben. Misinek, Petinek és Sárinak vagyok az édesapja. Az ember példával nevel, szóval nem lehet, az hiteltelen. Néha persze ordítok, de ha bort iszom és vizet prédikálok, azt úgyis észreveszik. Elvált emberként annyi időt nem töltök velük, mint amennyit szeretnék. Jó lenne, ha látnák, munkával keresem a kenyerem. Szeretném megértetni velük, hogy fontos dolog saját lábon állni.
Ifj. Heimann Zoltán - Nálam ez még nem napirend. Keresem a társam.
Ifj. Szepsy István - Két kislányom van Rozi és Viki. Azt gondoltam jót teszek, ha megpróbálom őket a borvidékhez, a föld szeretetéhez kötni. Hála Istennek ösztönösen vonzódnak a természethez. Kecsketanyánk gyalog két percre van a házunktól. Oviból hazamenet etetik az állatokat, számolják a kiscsirkét, macskáznak, kutyáznak. Mindeközben látják, hogy mivel mennyi munka van. Én nem sétálgatok a gyerekekkel, csak teszem az dolgom, ők meg játékosan benne vannak a természetes napi működésben.
Beszéltem édesapáitokkal mikor készültem erre a beszélgetésre. Büszkék ám.
Ifj. Szepsy István - Nem csinálok mást, mint amit apa mondott. Szófogadó gyerek vagyok.
Ifj. Heimann Zoltán - Azért van rivalizálás is köztünk. Kéz a kézben jár büszkeség és egymás segítése. Fontos, hogy merünk kritikát mondani, még ha épp durván is hangzik. Jól jön néha.
A Magyar Nemzet Magazinban megjelent interjú első közlése
Tanultatok a hibáikból?
Ifj. Szepsy István - Nincs hibája.
Jásdi Attila - Szennyest nem teregetünk ki. Nincs olyan hibája apámnak, amivel ne lehetne együtt élni. Alapvetően egy nyelvet beszélünk. Amikor nem voltunk jóban, az részben rajta és részben rajtam is múlt. Tudtam változtatni és azóta működőképesek vagyunk együtt.
Ifj. Szepsy István - Teljes mértékben igyekszem átvenni azt az életformát, amit apa él. Mert ez nem szakma, ez életforma. Innentől kezdve túl nagy hibát nem lehet találni. A kicsiket meg azért nem mondjuk, mert az nekünk is van.
Ifj. Heimann Zoltán - Ez nagyon bölcs. Tudom, hogy másodszor már édesapám sem lépne ugyanabba a pocsolyába. Ezért nem lehet neheztelni. Meg kell élni a dolgokat!
Ifj. Szepsy István - Maguktól jutottak el erre a szintre, mi meg támogatással vagyunk ott, ahol. Nekünk sokkal kevesebb hibát kellene elkövetnünk és ha ez sikerül, akkor remélhetőleg még magasabb szintre fogunk jutni. A rendszerváltáskor ennek az országnak egy jelentős része elveszett, azok, akik nem tudták vagy merték megfogalmazni, hogy miként akarják újragondolni az életüket. Apáink tudták.
Aki kérdezett és írt: Tallián Hedvig
Aki fotózott: Bakos Zoltán
